P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT BONAVENTURA MISZTIKAI SZELLEME

mékét említjük meg P. Tiburtius Kovács O. Min. Conv., De relatione Phïlosophiae et theologiae doctrina S. Bonaventurae, Budapest, 1943. Bonaventúrai irodalmunkban hangoztatnunk kell Gilsonnak állítását, aki szerint, ha ma Franciaországban az aszketikát illetőleg francia-iskoláról beszélhetünk, ez jórészben Szent Bonaventúra szellemére vezethető viszsza,

1

7 aki szerint Szent Bonaventúra a keresztény misztika csúcspontját jelenti. Ezt ő oly tökéletességig emelte, amilyen egyáltalában elérhető volt. E szempontból az is érthető, hogy Szent Bonaventúra tanítása nem hasonlítható össze Szent Tamáséval.

1

8 Annyi megállapítható mindenesetre, hogy az ő hatása még ott is észrevehető, ahol egyébként első tekintetre az nem tűnik föl előttünk. Misztikus müvei. Szent Bonaventúra a lelki élet kiművelése szempontjából századának gondviselésszerű embere; az aszketika és misztika terén működése sok tekintetben a jövő századokra nézve is kiinduló pontot képez. Abban a korban, amelyben egyrészről az éles bölcselkedő ész, másrészről az álmiszticizmus mint irányt adó tényezők állnak végletszerűen egymással szemközt, Szent Bonaventúra képezi a józan ész által befolyásolt és teológiailag megalapozott misztikái írásaival az arany középútat. A XIII. században ugyanis megszületnek a nagy Summák, a klasszikus teológia és a skolasztikái bölcselet eme beláthatatlan gazdaságú kincsesházai. Képviselőik Nagy Szent Albert, Alexander de Hales, Aquinói Szent Tamás, Szent Bonaventúra, Duns Scotus, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ezeknek és a többieknek Summáiban tündöklik az emberi észnek, ennek az isteni szikrának fénye. Az összes szentírási könyvekben megmutatkozó isteni kinyilatkoztatás igéit ugyanis hangyaszorgalommal és nagy leleményességgel gyűjtik egybe tételeik alátámasztására; a szentatyák, az Egyház és zsinatok véleményeit, határozatait, szokásait bámulatos hozzáértés^sel megmutatják; a kegyelemtől és kinyilatkoztatástól fölemelt és a nagy bölcselőktől szerencsésen befolyásolt 1

7 S. Gilson, i. m. 667—68. 1

8 Gilson, i. m. 673.