P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT BONAVENTURA MISZTIKAI SZELLEME
Illés szekereként tüzes lélek módjára tudja magával ragadni az olvasót. Tüzesít, melegít, hevít, istenszeretetre gerjeszt. A világos ész és érvelés leple alatt gyújtani tud. Nemcsak a hideg eszmélődés, hanem a meleg szemlélődés embere. Istent nemcsak bizonyítja, hanem hozzá közelebb visz műveiben, iránta szeretetre gyullaszt. Szent Bonaventúra különös praktikus hajlamánál fogva nem elégedett meg tárgya előadásával és megvilágításával, hanem mindent a gyakorlati keresztény élettel hozott vonatkozásba, és így kézenfekvő volt nála az istenszeretetre való buzdítás. Ennek gyakorlati kivitelében nem édeskés» nem álmisztikus álmodozó, de nem is csak bölcselkedő, hanem elmélkedő, szemlélődő egyén, aki e minőségében eladdig nem hallott lelki szépségeket fedez fel. Mivel pedig az Isten és lélek viszonyáról az emberek mindig készek gondolkodni és elmélkedni, eme emberi vonásnak tulajdonítható az, hogy Bonaventúrát századokon keresztül olvasták, műveit forgatták. Misztikus vonatkozású művei így lettek közkeletűvé. Szent Ágoston, Areopági Dénes, Szent Bernát, a Victorok gondolatai Szent Bonaventúra összhangzatos lelkén átszűrődve, a Summák tisztánlátásain megrostálva, a szentferenci alázat és egyszerűség erényeiben aláfestve újszerűnek tetszenek, az újdonság erejével hatnak, amelyek soha nem teszik a középkori embert elfáradtá és nem válnak fárasztóvá. Ha mégis megtörtént, hogy egy időre, kisebb-nagyobb időközre elvonatkoztattak Szentünktől, ez onnét van, mivel másokra feledkeztek, akik pedig jórészben szintén belőle táplálkoznak. Munkássága a tökéletesítő, befejező és egészet alkotó tevékenység jellegét hordja magán. Hajlandók vagyunk elhinni, amit Bonaventúra egyik legjobb ismerője Etienne Gïlson megfogalmazott róla: A Szent Bonaventúrától alkotott épület annyira egyéni és befejezett valami, hogy tovább nem is fejleszthető. És még hozzáfűzi: ha a tomizmus a középkori augusztinizmusnak látszólag végetvetett, ez onnét van, mert Szent Bonaventúra után a középkori augusztinizmus misztikus alkotása nem tökéletesíthető, hasonlóan ahhoz, hogy a keresztény arisztotelizmus Aquinói Szent Tamás után lezárult.® Ennek következményeként egyként befolyásosnak kell tar2 Stefan Gilson, Der heilige Bonaventura, Hellerau, 1929, 668.