P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

III. A ferences irodalom - a) Középkori magyar ferences kódex-irodalom - Latin aszkétikusok

Pécsvdradi Gábor a szalvatoriánusok két ízben volt provinciálisa (1509—1511 és 1523—25) négy évig (1514—18) a Szentföldön tartózkodott. Onnét hazajövet a szenthelyek hű leíjrását adja és 1519-körül Bécsben ki is nyomatja. Könyvének a címe : Compendiosa quedam nec minus lectu jocunda descriptio urbis Hierusalem atque diligens omnium locorum in Hierosolymis adnotatio. Anno Domini MDXXI (tévesen XIX. helyett).

1 Karácsonyi szerint valamivel később Farnadi Miklós mariánus ferences megrövidítve újra kiadja ezt a munkát 1525 táján Bécsben.

2 Ha igazat adunk a nagy ferences kritikusnak és írónak P. Michael Bihlnek, akkor magyar franciskánus a szerzője a jeles és mindig, mint kiváló forrásul szolgáló hatalmas kötetnek, az 1504 január 30-án Velencében bevégzett Speculum vitae beati Francisci et sociorum ejus c. műnek. A ferences lelkiségnek a Fioretti légkörében való új kivirágzását jelentette a Speculum vitae kiadása. P. Bihl megkockáztatja ama véleményét, hogy a Speculum vitae-nek Igali Fábián a szerzője, illetve összegyűjtője.

3 A Speculum vitae-ben felsorolt provinciálisok névsorát és a magyar provincia történetét P. Terebezdi Péter folytatja 1534-ig, míg Kdmdnlz Máté 1558-ig írja a legrégibb magyar rendtartomány eseményeit : Initia, progressus et fata Ordinis in Hungaria címen.

4 A szalvatoriánusoknál viszont Cserögyi Benedek folytatta provinciája történetét, amelynek kézirata, kódexe most a Müncheni királyi könyvtárban található a Cod. Lat. 9071 sz. alatt. Tartalmát nagyrészben közölte Kollányi Ferenc a Századok c. folyóirat lapjain .

5 De itt se feledkezzünk meg azokról a tartományi szabályzatokról vagyis határozatokról, amelyeket Igali Fábián 1454-ben Egerben és Segösdi Lukács 1508-ban Székesfehérvárott káptalanjával hozott. 3 P. Leonhard Lemmens O. F. M., Die Franziskaner im hl. Lande, FRANZISKANISCHE STUDIEN, Beiheft 4, Münster in Westf., 1925, VII ; v. ö. Dr. Márki Sándor, Magyar középkor. 1914, 185. ; Ciprus szigetéről lindvai Bánfy Jánoshoz 1517 aug. 17-én írt levelét v. ö. P. Zadravecz István O. F. M., Szentföld. Budapest, I. 1931, 293—95. 2 Karácsonyi, u. o. II. 577. Tehát e szerint téves P. Lemmens véleménye, aki Farnadit 1517-re teszi. Lemmens, u. o. IX. 3 Ez a vélemény idők folyamán a szöveg kritika és belső érvek révén megszilárdulhat. V. ö. P. Michael Bihl O. F. M., L'édition du Speculum vitae B. Francisci parue a Győr en 1752 et l'origine hongroise du Speculum vitae, in ARCHÍVUM FRANCISCANUM HISTORICUM, 1927, XX, 132—153 ; v. ö. Kaposy József, Fioretti, XXVI—

XXVII. Más véleménynek hódol a jeles Hiacynthus Sbaralea, Supplementum et castigatio ad Scriptores trium Ordinum S. P. N. Francisci a Waddingo et aliis descriptos, p. I. 1908. Romae, 247 ; Wadding., ad annum 1330, et 1337. 4 V. ö. Seraphinus Farkas O. F. M., Scriptores O. F. M. provinciáé S. Mariae Hung. Posonii, 1879, 20 ; Karácsonvi, II. 579. 5 Századok. 1898, XXXII. évf.