P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

III. A ferences irodalom - Áttekintés

irányzatú, és a fönntebbi vonatkozásban franciskánus a szerzője, akkor mint feladatunk tárgykörébe eső művet, idesoroljuk. Megjegyezni kívánom, hogy nem jönnek számításba a kéziratok, sem pedig a szónok- . lati, predikációs kiadványok. , ,-c Áttekintés. Szent Ferenc magyar fiai a szerzet általános szellemének megfelelőleg, a lelkekkel való foglalkozást tekintik főhivatásúknak. Az Ür szőlőjében történő munkálkodás véghezvihető a) szóval, igehirdetéssel, gyóntatással, missziós apostolkodással, b) társadalmi téren szociális irányú intézményekkel, vagy c) irodalmi téren könyvek nyújtásával. Hogy ez utolsó módszerrel is javára akartak lenni a rend magyar fiai a magyar haza polgárainak és egyáltalában magának az országnak, ennek világos bizonyítása az az egyszerű tény, hogy már a legrégibb időből fönnmaradó kódexeink jó hányadának ferences kéz az alkotója. Ezek a kódexek többnyire aszkétikus irányú irodalmi emlékek a XIV. század végétől a XVI. század elejéig. Kolostori irodalomnak is szokták nevezni, ami már jelzőjével is annál fényesebben kifejezi az Egyház és a rend érdemét a hazai műveltség érdekében. Sajnos, a XVI. század eseményei Mohács után a békés munkálkodást teljesen megbénítják. Ügy a török, mint a reformáció az útjában eső kolostorokat feldúlta. Ez a tény pedig lelohasztotta az írói kedvet. Olyan idők következtek ugyanis, hogy mindenki, aki idehaza maradt a gyászos események ellenére — a magyar ferences pedig nem menekült más országba — a saját életéért aggódott. Ezek a vészes idők a régi nyugodt kolostori életet megsemmisítették és egy jobb kornak írói gárdáját kiirtották. Ellenben virágzó, ívelő haladást mutat a XVII. és XVIII. század, amely kort franciskánus vonatkozásban is az aszkétikus irodalom delelőj ének kell tartanunk. A hazának, templomoknak és kolostoroknak romjain erős lelkű, magas szárnyalású és komoly elmélyedésű szerzetesek, köztük ferencesek szülemlenek. Ennek az agyonsanyargatott hazának polgárai a sok csapástól, háborúságtól, pestistől, polgárháborútól és pártoskodástól elcsigázva csendes imában kerestek menedéket, lelki fölüdülést és megkönnyebbedést. Amint eme kornak tehetős urai egymásután emelték a szép barokk templomokat, házi kápolnákat, úgy emelkedett lelkük is az ég felé és kulcsolódott kezük imára Isten felé. De egymásután keletkeznek a barokk-kori hatalmas kolostorok is, s azok templomában vallásos lelkük újraéledését találják meg hatalmas patrónusok, palatinusok, arisztokraták, városi polgárok és a vidék jobbágyai, a nép. A ferences kolostorok csendes falai között pedig /