P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)
III. A ferences irodalom - Áttekintés
nemesek, köznemesek, polgárok, sőt egy-egy Draskovich, Gyulay, Cziráky, Lippay, Szunyogh, Révay stb. grófi és bárói előkelőségek fiai találják meg azt a révpartot, mely számukra a legboldogabb életet jelentette. Amint a hatalmas barokk-templomok szobrai, fölséges arcosoliumai, karcsú oszlopai, a szószékek és oltárok gyönyörű faragásai, növényi, mértani díszítései elkápráztatták és Isten felé vonzották a kedélyeket : amint a szebbnél-szebb képek, festmények, oltárképek és freskók emelték és hangolták a kor emberének a természetfölöttiség iránti érzékét, ugyanúgy ennek a kornak szerzetesei is változatos lelki tanúságokkal és kegyelmi zarándokságokban csüngtek az égieken. A baroklelkiség előtt a csillagos ég, vagy az Isten keze-alkotásainak remekeivel behintett természet : annak tájai, tarka virágai, jóillatú növényei, hasznos madarai és állatvilága elevenednek meg'. Mindezt ott szemlélték templomaik díszítésein és festményein, vagy kolostoraik falain, folyosóin, refektóriumaik díszítésein. Ebből a légkörből, amely képei, szimbólumai burkolatában is magas lelkiséget árul el, indul és lép ki az aszkétikus gondolkodás, és irodalmi munkásság. A kor eme felfogása nagyon sok rokonvonást mutat a szentferenci lelkülettel. Szent Ferenc, ha kilépett a természetbe, paradicsomba képzelte magát és oly nyitott könyv tárult eléje a természet szépségeiben, amelynek betűi mindig Isten nevét rejtegették számára. Figyeljük meg a XVII. és XVIII. század franciskánus könyveinek címeit : az mind virág, kép, növény, hasonlat által kínálgatja magát az olvasónak és lopakodik be az érdeklődő szívébe. Csak néhány ily aszkétikus könyv címét csatolom megvilágításul : Lelki-Isméretnek ösztöne, azaz: Egy titkos értelmű Tövisses kert (Nieberle-—Takács, 1770), Titkos értelmö Róza (Remethey Nárcisz, 1697), Kedves, mert ritka nemes hármas levél (P. Csák Gellért ford., 1744), Két gyümölcsöző olajfák (Kropf Ádám, 1726), Téli szent gyümölcsök (Mándli Miklós, 1738), egy klarissza imádságos könyvének címe : Jó illatú Rósás kert stb. Latinul ilyen fölírásokat olvashatunk : Ramus viridantis olivae (P. Pavich, 1766), Nemorosa opacitas (1756), Lilietum S. Antonii etc. Ez a lelkület, amely erényeivel virágos mezőkön, zöldelő növényeken járkál, folytonosan önmunkára, önbírálatra gerjed, a bűnök száraz ágainak lenyesésére és az erények illatának terjesztésére gondol. A szerzetes fegyelmi életét egy-egy madárral hozza vonatkozásba és így figyelmezteti élénk képzeletével önmagát a jóra. P. Pollotinics Benedek, kismartoni noviciusmester egyik, 1731-ből származó latin kéziratos könyvében, amelyet a lelkigyakorlatozó klerikusok számára írt Református Franciscanus címen, még a mű címzése előtti oldalon a következő barokk-lelkiséget lehelő jellegzetes táblát helyezi el mondatokból :
