P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)
II. A magyar ferences aszketikus irodalomnak indítóokai - Lelki igénylés
tartás. 1 Mindezek a mozzanatok megerősítik ama föltevésünket, hogy a bűnbánati gyakorlatok, a rend szellemében való megújulás, az Isten szeretetében történő áttüzesedés könyveket követelt, és könyveket írt,. vagy íratott. Lelki igénylés. Egyik fő mozgató erő tehát, amely hazánkban indította a ferenceseket lelki könyvek kiadására : a lelkek szükségletének ellátása volt. Ide vonatkoznak általában a lelki életről vagy előhaladásról szóló, vagy jó olvasmányként szolgáló könyvek, amelyek részleteikben sokszor a legkülönfélébb tárgyról írnak. Többször a Szentírás szavaiból, vagy a zsoltárokból válogatnak össze lelki épülésül szolgáló szövegeket. Fordítják a klasszikus lelki szerzőket, hogy a laikus testvérek, klarissza szüzek, és a világi hívek közkincsévé tegyék. Lefordítják pl. Szalézi Szent Ferenc Filóteáját, Scupoli Lőrinc Certamen spirituálé-ját. Nagyon sokszor egyszerűen reimprimiáltatják ugyanezeket ; pl. Szent Ágoston Soliloquiumát. Közreadják a ferences lelkiség különleges termékeit, pl. Alkantarai Szent Péternek a meditációról szóló könyvét. Az a kor, amelynek franciskánus szerzetese annyira mélyreható és életbevágó rendszabályokkal megreformálta a magyar ferences lelkiséget, kitermelte emez élet számára szükségelt hazai és külföldi aszkétikus vonatkozású műveket is, különösen az elmélkedő imára vonatkozólag. Ennek a folyton tökéletességre, szemlélődésre vágyó és folyton az égiek felé irányzott lelkiségnek ugyanis újabb és újabb táplálék kellett. S ebben elég változatos volt a kiszolgálás irodalmi menüje. Szinte legelőijár P. Aemilianus Nieberle Octava Seraphica című műve (1714), amely végigjárta a magyar provinciákat is latin és honi nyelven. A nyolcnapos lelkigyakorlatnak a kézikönyve ez. Ugyanennek a P. Nieberlének másik nagyhatású lelki könyve : Calendarium Seraphicum ad annos perpetuos diebus singulis usurpandum, Augsburg, 1717., a ferences lelkiéletben nélkülözhetetlen volt. Ide kell soroznunk, mint aszkétikus könyveket : a szentferenci reguláról, végrendeletről, a pápai deklarációkról, szerzetesi és ferences alapigazságokról, magáról Szent Ferencről, a rendi múltra vonatkozó dolgokról szóló könyveket. Az érdeklődés ez irányban épp lelki szempontból — igen nagy. A XVI. század viharaiban megfogyatkozva és megtisztulva, a XVII. században teljesen új, friss, hősies ferences élet keletkezik. Mintha csak új, szentferenci szellem áramlanék a reformált1 Statuta Municipalia Prov. S. Mariae Hungáriáé. Pozsony, 1803, 44.
