P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)
II. A magyar ferences aszketikus irodalomnak indítóokai
IL A magyar ferences aszketikus irodalomnak indítóokai. A XVII. és XVIII. század franciskánus szerzetese lelkileg magas fokon állott. Mint ilyennek folytonosan pótlandó lelki táplálékra, jó könyvekre volt szüksége. Ezért vagy maguk írtak lelki könyveket, vagy kértek maguk számára ilyeneket. A lelkiség melegét, a szemlélődés tüzét, a folytonos Istenből táplálkozás munkakedvét csak jó könyvekből tudták biztosítani. Ezenkívül a XVIII. század közepe felé egy alkantarinus generális, Fr. Johannetius a Molina (1750—56 ; 1762—68) kétszeresen is megválasztott rendfőnök az, aki az egész rendnek minden tartománya számára sürgette az ü. n. recessus-zárdákat. Ide csak azok vonultak, akik magasabb tökéletesség elérése végett teljesen az önmegtagadás, szemlélődés és önmegszentelődés cselekményeinek adták magukat. Az említett rendfőnök fölszólítására épp ez időben állítják föl a Szűz Máriáról nevezett tartományban 1755-ben a pozsonymegyei Szent Katalin kolostorában, nem messze Nagyszombattól a Kis-Kárpátok vadregényes és mindentől elzárt remeteségében a recessus-konventet. Ez kettős kolostor volt ; mert a rendtartomány újoncháza is egyúttal és —- külön szárnyon ott laktak a rekollektusok, a szemlélődök is. 1 Az Üdvözítőről nevezett rendtartomány ez időben 1758-ban két zárdát jelölt ki recessus-konvent gyanánt. A magyarok részére Szendrő, a tótajkú rendtársak részére pedig Okolicsnó szolgált a magábavonultság helyéül. Látható, mily gyönyörű Istenben elmerült élet virult a magyar franciskánusok között ! A szemlélődésre szánt kolostorokban azonban nem terméketlen és unalmas életmód tárult a szerzetes elé, hanem olvasásban és írásban lelték meg istenes elvonultságuknak igazi tartalmát. De számolnunk kell azzal is, hogy a többi szerzetesekre is szigorú előírások intézkedtek a mélyebb és fegyelmezettebb lelkiség megszerzésére nézve. Az 1803-i mariánus rendtartományi Statutumok kijelentik, hogy a provinciában már 1659 óta érvényben van a lelkigyakorlat1 Kósa, Collectanea, i. m. ad annum 1753.
