P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Napirend és benső élet a XVII. és XVIII. században

A Prímát és Tertiát télen félhétkor, nyáron hat órakor, a Sextát és Nonát féltízkor (1659), illetve tíz órakor (1730) imádkozták. Emez ima-órák elvégzése után ebéd következett. Az ebédet egy órai szórakozás követte, hacsak gregorián énekpróbát nem tartottak. Délután egész esztendőben két órakor vecsernye (Vesperae) következett, a Completoriumot pedig télen négy órakor, nyáron félötkor végezték. Completorium után félórai elmélkedés volt esedékes, amelyre a távollevőknek is meg kellett jelenniök, hacsak külön távolmaradási engedély, vagy a lelkek üdvösségének szolgálata nem forgott fenn. Utána lorettói litániát mondottak, öt órakor pedig vacsoráztak. Este, nyáron félnyolckor, illetve (1730) nyolc órakor, télen hét, illetve (1730 óta) félnyolckor csendhallgatás (silentium) borult az egész szerzetescsaládra másnap a Prímáig.

1 Látható tehát ebből a napirendből, hogy a XVII. és XVIII. századbeli magyar ferenceseknél nagy ima-élet és szemlélődés virágzott. Abban az idegesség nélküli és a mai éjjeli életet nem ismerő világban Istennek eme rabjait a szoros napi beosztás, rendszeres, szinte órányi pontossággal működő beállítottság, mint valami vasabroncs tartotta össze és fegyelmezte. Folytonos munka, imádság és szemlélődés, a lelkek üdvösségének szolgálata és önmunkáltatás foglalták le e szerzeteseket. Különösen kiemelendő az éjjeli (éjféli) fölkelés, amely a korai lefekvés ellenére is nagy áldozatot és csakis Istenért végzett önmegtagadást jelent. A naponkénti másfélórás elmélkedés okozta azt, hogy ezek a franciskánusok mély és tüzes leikekké kovácsolódtak és szellemileg harcos katonákká edződtek az esetleg más hitűekkel vívandó hitélet palesztráján. Ha igaz Szent Ambrus egyházatyának az a szellemes mondása : Jejunium refectio animae, cibus mentis est,

2 akkor bizonyos, hogy a lélek erejét és fegyelmezettségét, továbbá az egyéniség akaraterejét leginkább a böjt fegyelme neveli és fejleszti. A magyar ferenceseknek rendtartományi szabályzataikban előírás, hogy az Egyház rendes böjtjein kívül

3 még kötelesek böjtölni a keresztjáró-napok hétfőjén, áldozócsütörtök, a Boldogságos Szűz és Szent Ferenc ünnepeinek vigiliáján és az egész évnek össze szombat-napjain a Szeplőtelen Szűz tiszteletére. Szombatokon a vacsorától is tartózkodjanak. Ismeretes, hogy a rendi regula előírása szerint mindenszentek napjától karácsonyig böjt van. A másik böjtre vonatkozólag, amelyet a regula tanácsol, t. i. víz1 V. ö. Statuta Provinciáé S. Mariae Hung., 1659, 20, 22 ; 1730, 16, 18. 2 A böjt a lélek tápláléka, az értelem eledele. Szent Ambrus, De Elia et jejunio, 2. 2. 3 Statuta, 1659, 22.