P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Napirend és benső élet a XVII. és XVIII. században

A marianus ferencesek szorosabb rendtartási! életének élénk emléke az a tény, hogy még ugyanazon 1659-i év november 18-án elkészítik az új magyar statútumokat és ki is nyomatják. Ennek az 1659-i rendtartományi statutum-gyüjteménynek átdolgozott kiadása 1730-ban látott napvilágot, a jozefinista eszmék pedig az 1803-i határozatokon látszanak meg. Legfontosabb ilynemű gyűjteménynek az 1659ben készült statútumokat tartom, mivel az ezekből kiáradó szellem nemcsak fegyelmezett, imádságos életre, hanem lelki művek írására is késztette a XVII. század ferenceseit. De ugyanígy kinyomatják szabályaikat és szokásaikat a szalvatoriánusok 1758-ban,

1 a ladislaiták 1806ban Zágrábban, és a régi kapisztránusok Budán 1829-ben.

2 A magyar ferences statutumok általában követik a rendnek előírásait, amelyeket a nagykáptalanok szabályoztak. Mégis itt-ott a helyi, hazai és idők követelményeit is figyelembe veszik és kézzelfoghatóbban törekszenek a lelki élet és a fegyelem útját-módját egyengetni. Különösen a mariánusok határozatait vesszük tekintetbe, mint amelyek a reformált konstitúciókból nőttek ki, s amelyektől a szintén szorosabb rendtartási

ï szalvatoriánusok és az erdélyi stefaniták lényegesen nem tértek el. Napirend és benső élet a XVII. és XVIII. században. A magyar ferences aszkétikus életre előnyösen ragyogó fényt vet az a napirend, amelyet az 1659-i, illetve az 1730-i statutum-gyüjtemény vetít elénk. E szerint éjjel 12 órakor fölkeltek a Matutinum végzésére. Télen a Matutinum után még elmondták a mindenszentek litániáját, majd ezt követte egy órai elmélkedés Krisztus Urunk kínszenvedéséről vagy életéről. Legrégebben 1730-ig úgylátszik csak a szenvedésről elmélkedtek. Ebből az időből maradtak ránk a legélénkebb ecsetvonásokkal megrajzolt szenvedés -elmélkedések (Kopcsányi, Rudnay, Malomfalvay). Különben nyári időben (májustól szeptemberig) reggel öt órától hat óráig elmélkedtek. 1 Urbánus Friedrich, i. m. 73. 2 A ladiszlaiták a Mariana Provincia déldunántúli és horvát zárdáiból alakultak ki 1655-ben ; v. ö. Kósa, Collectanea, i. m. ad ann. 1654—55. A régi kapisztránprovincia a bosnyák ferencesek délmagyarországi és Duna-menti kolostoraiból vált ki 1757-ben ; v. ö. Greg. Csevapovich, Synoptico-memorialis catalogus prov. S. Joannis a Capistr., Budae, 1823, 213—17. Az erdélyi stefaniták közvetlenül a szalvatoriánusoktól származnak ; 1640-ben független kusztódiát, 1729-ben független tartományt alkotnak ; v. ö. György József O. F. M., A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Kolozsvár, 1930, 100—02 ; Boros Fortunát O. F. M., Az erdélyi ferencrendiek. Kolozsvár, 1927, 73 sköv. — Ezek közül a mariánusok, szalvatoriánusok és erdélyi stefaniták reformáltak, a ladiszlaiták és kapisztránusok pedig obszervánsok.