P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - A magyar reformált rendtartományok

is ennek a légkörnek szülötte ; annál is inkább, mivel a szerzetesi reformáció új szelleme a már régies és kevésbbé tartalmas obszervanciával szemben birtokba veszi a lelkeket, a rendtartományokat és az egyes házakat. Láttuk már a magyar provinciák bekapcsolódását a XVII. századbeli lelki megújhodásba. A reformáltak (i riformati, reformali) szabályai elég szigorúak, mivel azonban az akkori emberek is tudatosabb és finomabb lelkületűek, a sok csapás és protestantizmus tüzes kemencéjében kipróbáltak voltak, azért magától értetődő az önkéntes lelki művelődés, amely ennek a barokk vallásosságnak annyira velejárója. A szigorú szerzetesi szabványok is inkább a lelkiségre appellálnak, mint pedig szigorú büntetésekre. Igali Fábián és Segösdi Lukács rendőri szankciói távol állnak egy olyan kor emberétől, amelyben mindenki örvend, ha már egyszer békésen és rendszeresen szolgálhat az Istennek. A reformált ferencesek első általánosabb szabályai Itáliára nézve 1595-ben láttak napvilágot.

1 Eme szabályok előírják, hogy szegényes, kisebb helyeket foglaljanak el lakóhelyül (3. fej.), kulcsokat csak a főnökök tarthatnak, egy habitusuk lehet (4. fej.), tilosak a lenzsebkendők. Misékért stipendiumokat nem fogadhatnak el (5. fej.), hanem mindig az élő és megholt jótevőkért miséztek. Egyes egyének szándékára is stipendium nélkül szeretetből mondottak szentmisét. Könyvtáraikban szentírási, görög-latin atyák, egyháztörténelmi, kánonjogi, morális . és aszkétikus könyvek legyenek (9. fej. 3. p.) ; buzdítják e szabályok a rendtagokat az ú. n. Benedicta-böjtre (Vízkereszttől nagyböjtig), március péntekjein térdelve egyenek kenyeret és igyanak vizet az ebédlőben. Két órai elmélkedést parancsol naponként (16. fej.), hetenként háromszori flagellatiót ír elő nekik (17. fej.). Egy héten kétszer gyónjanak, vasárnaponként és nagyobb ünnepeken pedig áldozzanak (18. fej.). 1595-től majdnem ötven év telt el, amely idő alatt a vázolt előírások szellemében a reformált rendtársak mindenfelé megsokasodtak. Céltudatos törekvésük az volt, hogy mindenfelé új, friss franciskánus szellemet gyújtsanak a lelkekben. 1642-ben azután olasz nyelven újabb szabályaikat bocsátják napvilágra. Ezek az egyszerűséget, a szegénység megőrzését, imádságos lelkületet és a jó hírnév megtartását hangoztatják. Evégett előírják :

2 nem vehetnek föl olyanokat, akik zsidóktól, vagy móroktól származnak. Mindig csendhallgatást tartsanak (3. fej.), csak ünnepeken dispenzálhatnak ez alól. Orgona-építését kikö1 Wadding, ad ann. 1595, 175 (XXXII. 195—207) ; Chronologia HistoricoLegalis. I. 1650, 503—509. 2 P. Julius de Venetiis O. F. M., Chronologia Historico-Legalis, II. 1718, 23—40.