P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Igali Fábián, 1454

le, akkor tüzes vagy égő üszökkel vagy parázzsal vegyék le hajukat. A 19. fejezetben előírja, hogy mindig művelt emberhez méltóan és latinul (litteraliter) beszéljenek. Csak a laikus testvérekkel és világiak­kal társalogjanak honi nyelven. Tanítsák meg a fiatalokat írni, evég­ből háromszor hetenként föl kell mutatniok írásukat, akár klerikus, akár pap az illető. Aki ezt elmulasztaná, vagyis háromszor nem mutatná föl hetenként írását és nem beszélne művelten, bortól és ételtől kell tar­tózkodnia. Előírja, hogy kemény ágyat, nem pedig tollvánkosokat hasz­náljanak, kivéve a betegeket. A 23. fejezet hivataluk elvesztésének terhe alatt parancsolja a custosoknak, hogy custodiájukban legalább két börtönt rendezzenek be béklyókkal és lábbilincsekkel és egyéb esz­közökkel, ahol a büntetendők hibáik szerint bűnhődjenek. Az 5. feje­zetben börtönbüntetés terhe alatt meghagyja, hogy a városban vagy faluban, hol a rendház áll, világiaknál ne egyenek. Ha valaki ezt mégis megtenné, akkor hét napig kenyéren és vízen gyötrődjék a börtönben. Leginkább szigorúan parancsolja az 1. fejezetben a kórusi imák legnagyobb ájtatossdggal történő elvégzését. Aki ezt elhagyná, először nem kap bort és a zsolozsmát a káptalani teremben a testvérek előtt mondja el ; má­sodszor nem kap ételt és bort, harmadszor habeat disciplinam (ráütése­ket kap). Hangoztatja (2. fej.) a hetenkénti szentgyónást. Előírja (3. fej.), hogy a nagyböjt ötvenedvasárnappal kezdődik. Aki később kezdené, vagy nem böjtölne, húsvét után annyi napot ráböjtöl, ahányat a nagyböjti folyamán elmulasztott. Csak kétszer egyenek napjában (4. fej.), amikor is ebédre két tál ételt fogyasztanak, vacsoránál pedig egyet. Ha valaki ételt hordana cellájába, akkor a közösség előtt meg­rovandó, s a többiek előtt földön kell ennie. Második és harmadik esetben pedig küldjék mint engedetlent a Miniszterhez. Mindezek az Igali Fábián-féle rendelkezések metsző élességgel és határozottan még az akkori felfogás szerint is : szigorúsággal jelölik meg azt az utat, amelyen haladnia kell a XV. századbeli magyar feren­cesnek. Ha meggondoljuk, hogy a XIV. század végén és a XV. század első emberöltőjében mindenfelé a konventualizmus hódított ; ha számba­vesszük azt, hogy ebben a korban a királyi család (Anjouk) és az ala­pítók, vagy főurak és jótevők minden jövedelemmel : készpénzzel, étellel, borral gabonával ellátták Szent Ferenc magyar fiait, akkor arra következtethetünk, hogy viszonylagosan elég gondtalan életet élhet­tek. 1 A nagy nyugati egyházszakadás idején felburjánzott fegyelmet­lenség és laza fölfogás folytán már a constanzi zsinat (1414—18) hangoz­1 Balanyi Györgv, A ferences mozgalom begyökerezése magyar földön, Buda­pest, 1940, 48—50.

Next

/
Thumbnails
Contents