P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Igali Fábián, 1454

téllyel bíró Farinerius-féle szabályokra, de másrészről itt-ott azokat ki kellett javítania, határozottabb formában, így mondom : őszintébben kellett belőlük a fegyelmi követeléseket kiolvasni. S itt lép közbe Igalinak hatalmas magyar egyénisége, aki latin nyelven ugyan, de magyar szókimondó egyenességgel és Őszinte becsületességgel hajtja bele provinciáját a fennköltebb gondolkodásba és a szentferenci bűnbánó élet vállalásába. Igalinak eme konstitúciói tehát nemcsak mint magyar aszkétikus hagyaték, de mint irodalmi és történelmi emlékmű is megérdemli figyelmünket. Farinier Vilmos generális határozatai általánosságban a rend fegyelmét óhajtják előmozdítani.

1 Követik Szent Bonaventurának a narbonnei káptalanon hozott határozatait ; mégpedig a külalakban (szintén XII fejezet), azután nagyjában a tartalmát illetőleg is,

2 De nem határozott és nem erélyes. A szegénység dolgában pl. megkülönböztet olyanokat, akik fratres indigentes, vagyis szűkölködő rendtársak. Ezek alatt azokat érti, akik rokonaik vagy barátaik révén nem tudnak annyit szerezni, s nincs annyi anyagi tehetségük, hogy ruházatot vegyenek maguknak. S a rendelet inti a guárdiánokat, hogy addig maguk ne öltözzenek föl, amíg összes alattvalóiknak nincs meg a kellő ruházata. Azt hiszem, erről a pontról lehet leginkább következtetni arra, hogy a XIV. század közepén a laza irányzat mennyire virulóban volt Szent Ferenc rendjében. Ügy e határozatokból, mint egyéb tartományi káptalanok rendelkezéseiből az állapítható meg, hogy bizony a vita communis, a szerzetesi közös élet a halálán van. Ez a folyamat különben abban az időben a többi rendekben is észlelhető. Egy század múlva Igali Fábián a F'arinier-féle szabályok tekintélyének ellenére kihúzza minden laza felfogás méregfogát. Szavaiban határozott, erélyes ; ha kell : szigorú és minden ballépést súlyos büntetéssel sújt.

3 Ali. fejezetben elrendeli, sőt megparancsolja összes alattvalóinak, hogy senki ne merészeljen tulajdon gyanánt valamivel rendelkezni. Pl. lóval, ruhával ; de leginkább és főkép óvakodjanak pénz érintésétől, visszatartásától és egyéb dolgoktól. Aki ez ellen vét, súlyosan bűnhődjék és csak a Provinciális oldozhassa föl. 17. fejezetében kimondja, ha valaki álpredikátornak csap föl és ezt pénzszerzésre használja, mint csaló vettessék börtönbe és ott fogva tartassék, míg tartományfőnöke nem ítél fölötte. Ha laikusok, intsék meg őket és a hajkoronát tetessék le velük ; ha háromszori figyelmeztetésre sem teszik 1 V. ö. Chronologia H istorico-Legalis O. F. M., I. Na poli. 1650, 64—85. 2 Constitutiones Generales Narbonnenses. V. ö. Opera Omn. S. Bonav., VIII, 449-—67. Quaracchi-kiadás. 3 V. ö. Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei, i. m. 115—116.