P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Igali Fábián, 1454

A sok hajszára a két magyar provincia is fölvette a szigorú «rendtartást», vagyis a reformált provinciák közé került. A Salvatoriana Provincia 1629-ben a Mariana Provincia pedig 1632-ben elvileg, 1659ben pedig véglegesen megreformálttá válik. Mind a két rendtartomány tagjai különben egészen II. József idejéig a szerzetesi fegyelemben tündököltek. Emez általánosan jellemzett magyar aszkétikus élet mellett, részletesebben is érdemes látnunk hazánk ferenceseinek amaz aszkétikus határozatait és életmozzanatait, amelyek fényes bizonyítékai az emelkedett és fennkölt lelkiségnek. Ide tartoznak a magyar rendtartományoknak káptalani határozatai, amelyek a ferences aszkézisnek még a középkori fölfogásban is napnál világosabb és letagadhatatlan nyomai. Itt elsősorban a konventuálisnak indult magyar provincia, a mostani Szűz Máriáról nevezett rendtartomány elődje jő számba. Hiszen az csak természetes, hogy a XV. századbeli obszerváns irányű cseri barátok kitűnő fegyelemben éltek. De nem ez volt a közfelfogás a magyar provinciáról. Ezért szükséges káptalani határozataikba betekinteni. Igáli Fábián, 1454. Láttuk már általánosságban, liogy.e konventuális irányú tartományt Igali Fábián 1454-ben az egri káptalan megrendszabályozta.

1 Kifejező példája Igali Fábián szabályzata a magyar és középkori ferences aszkétikus életnek. Igali határozatai többször utalnak Guilelmus Farinerius generális (1348—57) konstitúcióira. F'arinerius előírásai épp egy századdal előbb születtek meg. De mikép hivatkozhatik akkor azokra Igali, amidőn azóta már egyéb konventuális vagy obszerváns szabványok is léteztek? Ennek oka tulajdonképpen az, hogy Farinier generális óta az egész rendre vonatkozó és átfogó ilyen konstitúciók nem voltak érvényben. A csak konventuálisokra vonatkozó határozatokkal szerencsésen és minden kétértelműséget kizáró módon nem lehetett átalakítani egy erkölcsi testületet. Pusztán obszerváns irányű paragrafusokat pedig nem fogadtak volna el, mivel az obszervánsokban emezek csak versenytársakat láttak. Ha tehát Igali Fábián hatásosan óhajtotta rendtartományának fegyelmét és lelkiségét körülbástyázni, akkor egyrészt hivatkoznia kellett az egész rend előtt tekin1 Igali Fábián, Segösdi Lukács (1508), Miklay Mátyás (1535) és Debreceni Péter tartományfőnökök rendelkezéseit P. Golessény Pantaleo mariánus provinciális 1832-ben a maga részére lemásoltatta egy 1538-ból származó példányból. P. Golessény kéziratos gyűjteménye a Budapest-belvárosi ferences könyvtárban van meg.