P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Magyar ferences lelkiség

vánsokkal párhuzamban a provinciáé reformatae-k sorozatát. Reformált szellemű rendtartományok virulnak Itáliában, Németországban, Ausztriában, Lengyelországban. Az aszkétikus fejlődés egy nemének kell tekintenünk, hogy ahol az observantia reguláris hajdan erős fája fakulni és száradni kezdett, új friss, ücie franciskánus hajtás tört előre a szentferenci arbor vitae-n. Mint láttuk, a magyar franciskánus szellem akkor, a XVII. század elején nem volt még hozzáedzve ahhoz, hogy ezt a reformot szinte öncélnak tekintse. Létének és terjedésének nagy kérdéseivel volt inkább elfoglalva. Viszont a hivatalos rend loelöljárósága hajtotta, néha követelte, hogy a magyar tartományok is ú. n. reformáltak legyenek. A magyar rendtársak talán nem is értették annyira a dolog ilyetén mibenlétét. A külföldről bejött rendi commissarius visilator nationalisok, ez időben olaszok vagy spanyolok, erőszakkal érdemet akaratak szerezni a rend előtt arra nézve, hogy Magyarországon is reformált provinciát létesítettek. S hogy a magyar rendtagok előbb hajoljanak erre, a kevés létszámú provinciákba ilyen szorosabb rendtartásit külföldi rendtagokat csempésztek be. Ezek aztán arra törekszenek, hogy az előkelőbb guardiánságokat és provinciáiisi hivatalt is elnyerjék, s a reformot megkedveltessék. így történik pl., hogy a Szűz Máriáról nevezett magyar tartományban P. Bonaventura Volta olasz 1610—14, P. Antonio Basa olasz (1620—23, 1626—29) és P. Francesco Robustebi da Valle Telina ugyancsak Italus (1629—35), majd meg P. Silvestro Mori (1657—-58) mind reformált olasz, lesznek a magyar provincia főnökei. Először a nagyszombati konventet reformálták. Élére evégett P. Giambattista Luceoli itáliai kerül. Ez így ment a többieknél is. Meg is jegyzi Kósa Jenő mariánus krónikás és bizonyos méltatlankodással eltelve írja

1 quasi pro Reformatione, seu pro Strictioris Regulae observantia, sive inducenda, sive amplectenda, soli Itali a natura aut arte comparati essent. A szalvatoriánus rendtartományban ugyanígy történt. 1635-ben Giambattista da Terugio itáliai ember a provinciális. 1638ban a galgóci káptalanon az ellentét kirobbant, mivel P. Fulgentius ab Esseo itáliai lektor nem jelent meg, pedig valószínűleg ő volt a jelöltje P. Michael Chumar generális vizitátornak. Chumar otthagyta a káptalant. A külföldiek különben nem a legilledelmesebb módon agitáltak, sőt a magyarokat szavazati joguktól is megfosztották. Megválasztották provinciálisnak P. Snarskv Ambrus lengyel atyát, aki szintén a gyors megreformálás híve volt.

2 1 Eug. Kósa, Collectanea, i. m. ad annum 1626 ; a szöveg magyarul : mintha a szigorú rendtartás bevezetésére, vagy fölvételére természetszerűleg vagy fondorlatból egyedül az itáliaiak lennének alkalmasak. 2 V. xi. Urb. Fridrich, História i. m. 44—45.