Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XV. Szent Bonaventura szentírásmagyarázata. Irta : Dr. Vargha P. Teodorich O. F. M.

Szent Bonaventura szentírásmagyarázata. Irta: DR. VARGHA THEODORICH 0. F. M. ferences szellem az élet és tevékenység jegyében indult meg. Szent Ferenc a szó és példa erejére alapította reformáló törekvésének eredményességét. Miként az evangélium először élő szóban hangzott el az Üdvözítő ajkáról és az élő szó erejével járta meg a művelt világot s eredményben gazdag tanítás után rótta papírra a megnyugvó apostoli buzgalom, úgy a ferences szellem is mint az evangélium új lángralobbanása csak a világmegjárás fáradalmai után ülhetett a tudományok nyugodt és magányos asztalához. Sem szent Ferenc, sem társai a tudományok fegyvereivel nem vértezték fel magukat, de ők vetették el a XIII. századi theologia megtermékenyítésének magvait és dajkálták bölcsőjében a nagyrahivatott utókort. A legenda úgy tudja, hogy szent Ferenc jósolt nagy jövőt a balneoregiumi beteges gyermeknek, akit Bonaventurának nevezett el. A gyermekben a ferences tudományosság hajnalát köszöntötte a nagy patriárka. Olyan világra szóló mozgalom és mohón kapkodolt szellem, amilyen Assisi szülöttjétől vett indítást és irányt, nem is maradhatott kovászosító hatás nélkül a tudományok egy ágára sem. S mikor szent Ferenc az evangélium talaján végleg megvetette a lábát, már világos volt, hogy a legközelebbi nagy elme a legelső pihenőnél odaül az élet fájához s örökké érő gyümölcseit leszedegeti az éhezők számára. Umbria völgyében még csak elég volt az élő szó és példa. De mikor a franciskánizmust behívták a Sorbonne katedrájára, a daróc mellé a tudomány tógáját is magára kellett öltenie. S így szent Bonaventura új állomást jelent a ferences szellem elhelyezkedésében s új lehetőséget ezen szellem termékenyítő képességének. Azon szűk keret, melyben e dolgozat mozog, nem engedi ugyan teljes távlataiban szemlélni Bonaventura hatását. Annyi azonban ebből is megfigyelhető lesz, hogy szentünk a Pátriárkától öröklött eszmények révén a skolasztika vaspántjai közé sok rugalmasságot vitt és a logikai merev formák közt megtalálta a szívnek gyengéd rezgésbe hozását is. A schola kikovácsolt módszerét ugyan nem vetette el, de nem engedte magát annyira korlátolni, hogy a gyakorlati élettel összeköttetésben ne maradt volna. S ha szentírásmagyarázata meg is marad ennek a módszernek hagyományos keretei között, még sem fojthatta el benne az élet lüktető erejét. Elemezzük műveit mai szemmel és arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy nem a tudományos forma, hanem az élettel való állandó érintkezés tette értékessé. Amit a ferences szellemből adott az exegetikához, az nemcsak a XIII. század kincse, hanem közkincse a theologiának. Szent Bonaventura műveinek futólagos olvasásánál is feltűnik a szentírási idézetek gyakori, szellemes és kenetes alkalmazása. Ez a megfigyelés eleve biztosíthat bennünket