Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

I. A mi ünnepünk. Irta : P. Buttykay Antal O. F. M

Első kill fiaira, a Kis ebb Testvérekre. Az apostoli elhivatásban osztályosaira. Magyar közszólás szerint a barátokra. Másodikul nővéreire, Sciffi Klárával élükön, a szeráfi eszmények szolgálatába szegődött imádságos, szemlélődő, e világtól elzárkózott apácákra. A Klarisszákra. Végül az erkölcsi jobbat s az ennek nyomában járó egyéni és társadalmi békességet ezernyi csőrrel csicsergő madárkáihoz hasonlóan népszerűsítő Harmadik Rendjére. Ilyen intézményesítés révén vált lehetségessé, hogy 700 esztendő viszontagságain keresztül élő valóság maradt szent Ferenc szellemi öröksége ! A rendalapító Atya sajátos áhítatának gyermekei buzgósága által is élesztett kohójából kipattanó szikrák a lelkigyakorlatok csendjében önmagukra eszmélt lelkeket Isten szeretetének lángjára gyújtják manap csak úgy, mint századokkal előbb. A teologia, a bölcselet s a természettudományok terén a szerafikus iskola fémjelzésével nemzedékek tevékenysége iktatódott be a tudományok tűzálló rendszereinek sorába. Az a bizonyos munkakészség, amelyik III. Ince pápa ijesztő álmának nyugtató balzsama lett, Krisztus egyháza érdekeinek szolgálatában most sem kevesebb erővel buzog, mint rég elmúlt időkben. Az olyannyira égedelmes vággyal óhajtott és Ferenc személyében el nem nyert, ám fiai áldozatkészségéből bőségesen megfizetett vértanúság árán, az Üdvözítő megszentelte földet a kereszténység számára mind máig megőrizte. Az evangéliumi magvetés napszámjában, ismert és ismeretlen világrészek hol kultúrált, hol műveletlen népeinek, a megromlott emberi természet pogányságába visszahajló, sőt abból még ki sem vetkőzött nemzeteknek fáradhatatlan ébresztőjeként hét század multán is állandó törtetéssel tevékenykedik. Az építőművészet olyan csodás alkotásában, mint Assisi bazilikája, ennyi idő után is meg nem haladt lendülettel mutat az ég felé. A bizánci vonalak merevségét és komorságát Cimabue, Giotto s a többi ihletett mester ecsetje alatt érzelemmel és kellemmel teljes színek gazdagságában és üdeségében olvasztja fel. Az örökkön gyengéd lelkületre, a borútlan homlokra, a könnyeikben is kifejezésteljes szemekre, a penitencia sanyargatásai alatt elfakult arcra való beszédes figyelmeztetésképen Benedetto da Maiano, Luca della Robbia, Dupré és legutóbb Tonnini vésője alól Krisztus lovagjának remekbe készült emlékei egymásra következő századok során látnak napvilágot. Az Ő lelkében csengő-bongó motívumok formálódtak halhatatlan gyöngyökké