Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVIII. A montecasalei erdő. (Drámai kép Szent Ferenc virágos kertjéből, egy felvonásban) Irta: Sik Sándor, piarista

Taddeo: A Subasión történt. Ketten voltunk egy régi társammal. Nagyon dühösek voltunk, mert aznap egymásután két vállalkozásunk hiúsult meg. Egyszer csak éneket hallunk. Egy különös alak jött velünk szembe. Sápadt, vézna kis ember volt, ócska köpönyeg a vállán, a köpönyeg hátán mésszel írva egy nagy kereszt. Jött egyenesen nekünk, valami idegen nyelven énekelt, a szeme úgy égett, mint a tűz. Nem szeretem, ha más jókedvű, amikor én dühös vagyok. Megállítom azt a furcsa parasztféle kis embert, dühösen rákiáltok, hogy kiféle-miféle. Azt mondja szép csendesen : »Én a nagy Király hírnöke vagyok. Mit akartok tőlem ?« És úgy nézett rám, hogy egészen megzavarodtam. Csak nézett és nem szólt egy szót sem többet. Ma sem tudom miért, de ahogy úgy nézett rám, egyre dühösebb lettem. Először azt gondoltam: megölöm. De aztán mégis mást gondoltam. Az út mellett volt egy mély szakadék, félig hóval; megfogtuk a kezét-lábát és belevetettük a szakadékba. Ahogy leesett, beleütötte a fejét egy kőbe, a vér ellepte a homlokát. De akkor is énekelt és akkor is csak nézett rám avval a furcsa két szemével. Most is magam előtt látom. Most is elfog a méreg, ha rágondolok. Azóta megtudtam, az assisibeli Ferenc testvér volt. A posztókereskedő fia, aki az egész világot megbolondította. (Halkan) A két szemét most is magam előtt látom. (Kis szünet után ökölbeszorított kézzel felugrik) Gyűlölöm a barátokat, gyűlölöm. SZÜNET. Angelo testvér : (jobbról megjelenik. Kezében nagy kosár, tele kenyérrel és egy nagy palack piros bor.) BékeSség nektek, testvéreim ! Tonio : (felugrik) A barát ! Renzo : A gvárdián ! Tonio: Kenyér van nála, meg bor. Taddeo : No ez épen jókor jön. (Botjához nyui) Renzo: Nem bánom én, akárki, csakhogy ennivalója van! Angelo testvér: (a tűzhöz lép, lerakja a kosarat és a palackot' íme testvéreim, testvér küldi nektek ezt a kevés kenyeret és bort ; egyetek és igyatok lakjatok jól és dicsérjétek az Istent. Renzo: (mohón a kosárra veti magát, kikap egy darab kenyeret, beleharap JÓ (Társainak nyújt egyet) Nesztek. Egyetek. Eleget koplaltunk három nap óta. Tonio : (elveszi a kenyeret, de nem harap bele, hanem mogorván néz.) Taddeo : (elveszi a kenyeret és a bokorba hajítja) Gyűlölöm a barátokat. Angelo testvér: (térdre borúi) Kérlek benneteket, testvéreim, a Krisztus szerelmére, bocsássatok meg nekem, mivelhogy durva és kegyetlen voltam hozzátok. Valóban nagy bűnös vagyok én és nem vagyok méltó az Isten kegyelmére. Ti azonban legyetek irgalommal hozzám. Tonio : (csodálkozó arccal nézi és lassan beleharap a kenyérbe.) Renzo : (mohón eszik.) Taddeo: (közelebb lép. Mogorva arccal) Barát! Ki mondta neked, hogy utánunk jöjj? Angelo testvér: Ferenc testvér, az én atyám küldött engem hozzátok. Taddeo : Az assisibeli Bernardone fia ? Angelo testvér: Az. Ő az én atyám. Amikor az imént olyan kárhozatos kevélységgel elűztelek benneteket, csakhamar megérkezett Ferenc testvér Leó testvérrel. Egész nap koldulni voltak és az Ur Isten velük járt, mert egy tarisznya kenyeret és egy palack bort hoztak magukkal. Ezt, amit itt láttok. Mikor elmondtam neki, hogy mit cselekedtem veletek, Ferenc testvért szentséges harag fogta el, mint a mi Urunkat, amikor kiűzte a pénzváltókat a templomból. »Nagy bűnös vagy te, Angelo testvér« — így szólt hozzám. »És gonoszabb vagy a felfuvalkodott farizeusnál. Vájjon nem vagy-e te a kisebb testvérek közül való, hogy oly gonosz kevélységgel mertél szólni a az Ur szolgája, Ferenc az Isten nevében és kenyér. Friss kenyér.