Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVIII. A montecasalei erdő. (Drámai kép Szent Ferenc virágos kertjéből, egy felvonásban) Irta: Sik Sándor, piarista

te testvéreidhez! Nem tudod-e, amit a mi Mesterünk Jézus Krisztus mondott: hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek ? És hogy Ő nem az igazakat jött bűnbánatra hívni, hanem a bűnösöket?! És annakokáért nem átallott egy tálból enni a vámosokkal. Mivelhogy tehát vétkeztél a szeretet ellen és az Ur Krisztus szent evangéliuma ellen, én most megparancsolom neked a szent engedelmesség nevében : tüstént vedd ezt a tarisznya kenyeret, amelyet magammal hoztam és ezt az üvegecske bort és menj utánuk nagysietve, hegyenvölgyön át, míg csak rájuk nem találsz és ajánld fel nekik ezt a kenyeret és bort az én nevemben. Azután pedig borulj térdre előttük és tégy nekik vallomást alázatosan kegyetlenségedről és azután kérd őket az én nevemben, hogy ne cselekedjenek több rosszat, hanem féljék az Istent és többé meg ne bántsák. És hogyha megcselekszik ezt, megígérem nekik, hogy gondoskodni fogok minden szükségükről és adni fogok nekik enni és inni mindennap. És hogyha mindezt megmondottad nekik, térj vissza hozzám alázatosan.« íme ezt mondta Ferenc testvér. Azért bocsássatok meg nekem testvéreim és ízleljétek meg vígan azt, amit küldött nektek. Renzo: (evés közben) Nem is olyan rossz emberek ezek a barátok. Taddeo: (sötéten) Menj el innen barát és mondd meg a te Ferenc testvérednek . .. Ferenc testvér: (Leó testvérrel megjelenik a háttérben) Békesség nektek, testvérkéim! Taddeo : (megragadja Renzo karját) Ő az ! A subasiói ember ! Ferenc testvér : Eljöttem hozzátok, testvéreim, hogy részt vegyek a ti lakomátokban és vígasságotokban. Mert édes és gyönyörűséges dolog együtt lakozniuk atyafi testvéreknek. Mivelhogy ünnepet szerzett az Ur tinéktek és nekünk ezen a napon. És teljes lesz a mi örömünk. (Leül a tűzhöz.) (Közben egészen besötétedett, csak a tűz világít!) Renzo: Isten hozott köztünk, assisibeli Ferenc testvér. Tonio: Békesség neked. Taddeo : (mogorván néz maga elé.) Ferenc testvér: (kivesz egy darab kenyeret és Renzonak nyújtja) Egyél, testvérem. És adjunk hálát az Istennek azért a sok drága kincsért, amelyet nekünk adott. Mert ez a szép fehér kenyér, ez a szép piros bor, ez a szép zöld gyepasztal, ez a szép nagy erdőpalota mind a Gondviselésnek drágalátos ajándéka. Kérjük is az Istent, hogy szerettesse meg velünk a szegénység drágalátos kincsét. (Egy másik kenyeret Tonionak ad) Egyél, testvérem, és imádkozzunk együtt, mint ahogy imádkozik ebben az órában San Damianóban a mi húgunk, Margherita nővér, a te lelkedért és bizony meghallgatja az Ur az ő imádságát. Tonio : (elfordul, hogy elrejtse meghatottságát.) Ferenc testvér: (kivesz egy kenyeret, kettétöri, felét Taddeonak nyújtja, a másik feléből maga eszik egy falatot) Együnk mi is, testvérem. És adjunk hálát az Istennek és emlékezzünk meg szánakozással azokról a szegény testvérekről, akik fényes palotákban, zeneszó mellett ülnek gazdag asztaloknál és akik éles karddal oldalukon véres csatákba vágynak és akik kegyetlen kevélységgel hatalmaskodnak a gyengébb testvéreken és nem gondolnak az Úristenre és nem ismerik a szegénység örömét és az alázatosság gyönyörűségét és az Isten fiainak vígasságát. (Felveszi a boros üveged És igyunk örömmel ebből a szép piros borból, amelyet a jóságos szőlőtőke termett, és a bornak piros cseppjeiről emlékezzünk a mi Urunknak drágalátos vérére, amelyet értünk ontott és amellyel megszerezte nekünk a mennyországot és az Isten fiainak örvendezését ezen az áldott földön. (Iszik, azután átnyújtja az üveget Taddeónak. Sorban mind isznak. A két baráthoz :)