Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXV. Olasz ferences költők. Irta : Dr. Várady Imre

sége és élete köré fonódott legendák minden bája, gyöngédsége, harmatosan üde költészete belőle árad, az ő égi szerelemben lángoló lelkének egy-egy szikrája ég századokon át el nem hunyó világossággal minden rideg barátcellában, ahol a Fioretti lehellet finom tavaszi virágai nőnek. Krisztussal eltelt szívéből egyenesen a zaklatott, fájó emberi szívekbe ültette tanítását a békéről, az egyetemes testvéri szeretetről, melyben Istent s minden teremtményét, iókat és gonoszokat, hatalmasokat és gyöngéket, hívőket és hitetleneket egyetlen ölelésSAN DAM/AKO-KOLOSTOR LÁTKÉPE. sei tartott keblére szorítva s az oktalan állatban, a spoletoi lankák ligeteiben, tűzben, vízben s az illatos szellőben egyformán felismerte és imádta a Teremtő nagyságát. Mikor elhivatottsága csodálatosan biztos érzésének örömében prédikálja a lemondást, az alázat és jóság evangéliumi igéit, — mint Celanoi Tamás írja, — rajongó hevülete »de toto corpore fecerat linguam,«

1) de szava mégis egyszerű, hogy mindenki megérti. Nem vitatkozik és cáfol, nem támad és fenyeget, nincs szüksége a tudományos theologia érveire, sohasem elvont, bizonyosságait a tökéletes hit egyszerűségével és a naiv poézis életadó, ellenállhatatlan erejével hirdeti, melynek varázsa a müveiteket nem kevésbbé ejti meg, mint a nép fiait, akiknek vallásos érzése annyira rokontermészetű az övével. Szent Ferencet már kora ifjúságától fogva lelkének poétikus lendülete emelte társai l) I. Vita, lib. II. cap. II. Idézi A. D'Ancona e O. Baci: Manuale della letteratura italiana, Firenze, 1921. vol. I. p. 48.