Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIV. A harmadik rend történelmi méltatása. Irta: P. Unghváry Antal O. F. M

szorítása elcsendesítette a Guelfek és Gibellinek harcát és meghozta az örökös háborúskodásban élő apró olasz városok békéjét. Eleinte volt is emiatt több kellemetlensége a harmadik rendnek. Faenzában (Rimini mellett), ahol a polgárok legnagyobb része terciáriussá lett, 1221-ben a polgármesternek ama felszólítására, hogy tegyék le a szokásos esküt, amelynek értelmében az elüljáróság parancsára fegyvert is kell ragadniok, a terciárius polgárság megtagadta az eskü letevését, hivatkozván a regulára, amely eltiltja a fegyverkezést. Mivel ilymódon csupán egy kis töredéke maradt volna a polgárságnak, amellyel az elüljáróság rendelkezhetett volna, a város polgármestere kényszeríteni akarta a harmadik rendieket az eskü letételére. Erre a terciáriusok Ugolini biboroshoz, a Ferencrend nagy pártfogójához fordultak, hogy oltalmazza meg őket. Ez a magyarázata III. Honorius pápa 1221. december 16.-án Rimini püspökéhez intézett ama parancsának, hogy Faenza bűnbánó testvéreit vegye oltalmába. Az ellentét a harmadik rend testvérei és a világi hatóság között csakhamar egész Itáliában észlelhető volt. A hatóságok még nem tudták megérteni az evangélium szellemét. Egyes városok külön adókkal sújtották a terciáriusokat, hogy így apaszszák számukat, vagy pedig megtiltották nekik, hogy vagyonukat széjjelosszák a szegények között. III. Honorius pápa ezért külön körlevélben hagyja meg a papságnak, hogy a városi hatóságokkal szemben álljanak a testvérek pártjára és gondjuk legyen arra, hogy a testvéreket ne zaklassák. Amikor IX. Gergely pápa trónra lépett, egyike volt első intézkedéseinek, hogy a testvérek ellenségeit »a mindenható Isten és Péter és Pál apostolok haragjával« fenyegette meg (jörgensen 231.). Ez és hasonló erélyes intézkedések arra kényszerítették az egymással folyton háborúskodó olasz városokat és államocskákat, hogy a fegyverkezéssel felhagyjanak. Csaknem ilyen mértékben terjedtek a harmadik rendiek Olaszországon kívül is, ahol rövidesen százezrekre ment a számuk. II. Frigyes titkára, de Vineis Péter a XIII. század vége felé így ír a terciáriusokról : »Vix unus et una remansit, cuius nomen in hac fraternitate non sít scriptum « (Alig akadt olyan férfi, vagy olyan nő, aki ne lett volna beiratkozva ebbe a testvérületbe.) Sajnos, ebből a korból nem rendelkezünk pontos statisztikával, de a fentiek is azt mutatják, hogy a harmadik rend óriási elterjedtségre tett szert. Mindössze 1384-ből maradt ránk egy irat, amelynek adatai szerint a harmadik rendnek akkor 244 gyülekezete volt, amelyek közül 145 esett Olaszországra. KOLUMBUS KRISTÓF, SZENT FERENC III. RENDJÉNEK TAGJA.