Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIV. A harmadik rend történelmi méltatása. Irta: P. Unghváry Antal O. F. M

csupán csak tanács és azért még sok időbe telt, amíg az első rend idegenkedése a harmadik rend vezetésétől eloszlott. Nem a szeretet hiánya, hanem az alázatos félelem volt ennek az oka, nehogy ugyanakkor, amikor mások üdvén munkálkodnak, a magukét elveszítsék. A pápa szózatára ez az idegenkedés lassankint alábbhagyott és az első rend eliiljárói kezükbe vették a harmadik rend vezetését, amely időponttól kezdve egyre jobban hozzásimult az az első rendhez. Erre az időre esik a »harmadik rend« elnevezés is és kezd elmaradni az eddig használt "bűnbánók« elnevezés. A következő, XIV. században a harmadik rend vezetésében már vetélytársakat kapnak a Ferencrend tagjai. Ebben az időben ugyanis némely helyen a harmadik rendiek teljesen szerzetesi fegyelem szerint élő társulatokká alakultak, közösen éltek és fogadalmakat tettek. Ezek a szó szoros értelmében szerzetesekké lett terciáriusok azután maguknak vindikálták a harmadik rendiek vezetését is. Volt eset, hogy e törekvéseiket a Szentszék is támogatta, mégis nagyjában a harmadik rend megmaradt az első rend vezetésében. Amikor később az első rendből kisarjadoztak a konventuálisok és kapucinusok rendjei, ezek is vezetői lettek a harmadik rendnek, aminek az lett a következése, hogy a különböző rendektől vezetett harmadik rendi gyülekezetekben bizonyos zavar és vetélkedés keletkezett, amely századokon át tartott, — miközben a Szentszék hol az egyik, hol a másik félnek kedvezett, - míg végre XIII. Benedek pápa 1725-ben az összes terciáriusokat a Ferencrend generálisának, mint Szent Ferenc törvényes utódának rendelte alá. így lassankint megszűnt a vetélkedés és XIII. Leo pápa volt az, aki az utolsó simítást végezte a harmadik renden. Ez a simítás abból állott, hogy 1883. május 3.-án kiadott »Misericors Dei Filius« kezdetű bullájában a IV. Miklós pápa által jóváhagyott és eddig érintetlen regulát a modern időknek megfelelően kissé módosította a lényeg érintése nélkül. Ez az a legújabb regula, amely a mai modern időkben kézzelfoghatóan termi meg a gyümölcseit. Röviden ez a harmadik rend regulájának a története. Most pedig lássuk a harmadik rend terjedését és gyümölcseit. Az ember azt hinné, hogy az első rend megalapítása Szent Ferenc legnagyobb műve. Tagadhatatlan, hogy ezzel megbecsülhetetlen támaszt adott az egyháznak, de az is igaz, hogy ez az alapítása csupán az emberek egy kis töredékére szorítkozik, míg a harmadik rend a ferences szellemet tette az egész egyháznak és az összes híveknek közkincsévé. Hihetetlen az a lendület, amellyel a harmadik rend már Szent Ferenc idejében elterjedt. Olaszországban csekély kivétellel egész helységek és városok lettek terciáriusokká, egy csapással megváltoztatván Olaszország képét. A bűnbánó, vallásos élet kezdett fellendülni, míg a fényűzés, amely a XIII. század hibái közé tartozott, alább hagyott. A harmadik rendnek ama szabálya, hogy a szükséget szenvedőkön segíteni kell, a karitativ intézményeknek akkora számát és elterjedését teremtette meg, aminőt addig a társadalom nem tudott elérni. A bélpoklosok és a pestisben szenvedők, akik eddig számüzöttei voltak a társadalomnak, szerető ápolókra találtak a harmadik rendiekben. Menedékhelyek és kórházak épültek e betegek számára. Az elhagyottak, árvák, szegények ügyét intézményszerüen kezdték felkarolni. A fegyverkezés tilalma és az eskü meg-