Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

nagyon megörült és így folytatá imáját: »Kérlek azért is Uram jézusom, ha egyezik szent akaratoddal, oltalmazd meg e várost is, mely minket miattad alamizsnával eltart.« Az Úr pedig feleié: »Sok háborúságot és kárt fog szenvedni e város, mindazonáltal megoltalmaztatik az én kegyelmem által.« Ezek után leányaihoz fordult a szent szűz és kegyes, bizlató hangon mondá: »Szeretett leányaim, ígérem nektek, hogy semmi gonosz sem történik rajtatok. < Hallván pedig a szózatot a pogány szerecsenek, igen megfélemlének és némelyek közülök szaladni kezdének, mások pedig, kik a klastrom falain voltak, megvakulva, onnan leestek.

1) Ez eset miatt, mely 1230-ban történt, szokták Szent Klárát egy ciboriummal kezében ábrázolni.

2) Négy évvel később ez eset után, 1234. június 22-én hasonló körülmények között mentette meg Isten a várost a nővérek imájára. Frigyes császár egyik vezére, Vitale d'Aversa ostrom alá vette Assisit. A hosszú ostrom, a kiállott sok szenvedés miatt a város lakói ki akarták már nyitni a kapukat. Tudomást szerezvén erről szent Klára, összehívta leányait és mondá nekik : »Tudjátok, szerelmes leányaim, hogy a várostól kapjuk élelmünket és egyéb szükséges dolgainkat, nagy hálátlanság volna tehát, ha ily nagy szükségben nem segítenénk őket — azért, amit tehetünk, tegyük meg.« Ezeket mondván, parancsolá, hogy hozzanak hamut: melyet, midőn meghoztak, meghinté azzal fejét; példáját a többiek is követték. Akkor mondá a szent szűz: »Menjetek el a mi Urunk, jézus Krisztusunkhoz és kérjétek őt buzgón, hogy szabadítsa meg a várost.« Nem lehet elmondani, hogy mily buzgón, ájtatosan, könnybelábadt szemekkel imádkoztak mindnyájan egy egész nap és egy egész éjjel. Oly foganatos volt imádságuk, hogy legottan még másnap csodálatosan megszabadította Isten a várost, futásra késztetvén a pogány ellenséget, kik többé kárt nem tettek a városban.

3) Celanoi Tamás mindezekhez hozzáfűzi, hogy maga a vezér, Vitale d'Aversa is hamarosan megöletett.

4) E csodás megszabadulás napját, június 22-ét az Assisiek évente még most is megünneplik, mint városuk ünnepét.

5) Ezek után igazat kell adnunk ama kijelentésnek, hogy majd csak az ítélet napján derül ki, hogy sok fényes győzelem kinek volt köszönhető: a fegyverrel harcoló katonák hősiességének-e, vagy pedig a zárdalakók imáinak. Az általunk felhozott és ismertetett két esetben kétségen kívül Klára és leányai imájának. Nem vesznek el tehát a szerzetesek polgártársaik részére, nem válnak haszontalan parazita életű tagjaivá a társadalomnak, hanem, mint Szent Klára és leányai, jótevő, engesztelő angyalai maradnak ők honfitársaiknak és az egész emberiségnek. Különben is Klárának és az ő szent társainak élete nem merült ki csak a puszta elmélkedésben és imádságban, mert Szent Ferencnek volt gondja arra, hogy munkát adjon az ő leányainak. Ismeretes Szent Ferencnek nagy, résztvevő szeretete a bél') Magyar Forr. 404—6. o. ; Legenda, n. 21—22 , p. 30. a) Jörgensen, i. m. 319. o. 1. jegyz. :

!) Magyar Forr. 406. o. 4) L.egenda, n. 23, p. 33. 5) Jörgensen, i. m. 319. o. 1. jegyzet.