Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

poklosok iránt, kiket csúnya, undorító betegségük miatt mindenki utált és messziről elkerült. Nos, ezeket és egyéb szenvedő embertársait küldte Szent Ferenc Klárához és nővéreihez — már csak azért is, mert a nővéreknek finomabb, gyengédebb kezük volt a betegek gondozásához, azok sebeinek kötözéséhez. Klára sohasem utasította vissza ezeket a szerencsétleneket, hisz az ő mestere küldte őket hozzá, kikben egyébként is a szenvedő isteni Mestert látta és ezért volt oly könnyű, édes azok gondozása. Az Úr azzal jutalmazta meg Klára hősies felebaráti szeretetét, hogy sokszor csodás módon gyógyultak meg kezei között a betegek. Egy másik, szintén nagyon kedves és hasznos foglalkozása az volt a nővéreknek, hogy egyházi munkákat készítettek a szegény templomok számára. Szent Ferenc volt az, ki nagyon szerette a templomok tisztaságát, ki oly mélységes tisztelettel viseltetett a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt, hogy testamentumában külön is felemlíti, hogy az Úr szent testét mindig drága edényekben akarja őrizni és tisztességes helyen elhelyezni.

1) Ezért küldött már életében is több kelyhet és ostyasütőt a szegény plébániákra. Mi természetesebb már most annál, hogy az ő kedves leányai, az ő ügyeskezű apácái lelkébe is átültette az Isten házának szeretetét és tiszteletét. Az életírók feljegyzik, hogy Szent Klára sok más egyéb ruhán kívül, ötven pár korporálét küldött értékes burzákban a spoletoi szegény templomoknak.

2) 5. A San Damiano zárda lakóinak életéről adott e rövid összefoglaló kép után, lássuk már most magának Szent Klárának erényeit, további szent életét, melyek igazolják hogy ő tényleg Szent Ferenc nyomaiban járt. * * * A) Istennek tetsző lelki életet élni imádságos lelkület nélkül nem lehet. Az ima az a lélek életében, ami a harmat és üdítő eső a növények életében. Ettől van növekedésük, erejük, életük. Ezért kedvelték és szerették a szentek annyira az imádságot, ezért töltöttek el egész éjszakákat imádságban. »Nostra autem conversatio in coelis est« — mondja az apostol. Ebben követte a nagy apostolt Assisi Szent Ferenc, ki extatikus, Istenbe merült lélekkel járta, élte útjait, kit minden, az őt körülvevő természet legparányibb lénye is a Teremtőre, az Alkotóra figyelmeztetett. Ezért hordozta állandóan ajkán ez imafohászt: *>Deus meus ét omnia — Istenem és mindenem/« Klára e tekintetben is méltó tanítványa volt Szent Ferencnek. Mint életírója feljegyzi, nem elégedett meg a napi zsolozsmának buzgó, átszellemült lélekkel való elvégzésével, hanem a napi közösimát befejező Completorium után, mikor leányai nyugovóra tértek, ő visszamaradt a kóruson, vagy lement a templomba és órákat töltött ama csodás feszület előtt, amely annak idején Szent Ferencnek megszólalt. Itt földreborulva, ebben az alázatos helyzetben csókolgatta nagy édességgel és öntözgette könnyeivel a földet, »Et haec sanctissima mysteria super omnia volo honorari venerari et in locis pretiosis collocare.« Testamentum S. Francisi. Az összes papsághoz is intézett egy intelmet ezen a címen: »De reverentia corporis Domini et de munditia altaris « Lásd : Opuscula S. P. Francisi Assisiensis, p. 22. Quarsacchi. 1904. 3) Legenda, n. 28. p. 39.