Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

veszik útjokat/) De mindhiába. A Szentföld sorsán nem lehetett többé fordítani. A lelkes pápa meghalt (1292. ápr 4.) s halála után nem akadt senki, aki tovább folytatta volna munkáját Az 1293-ra tervezett keresztes háború soha sem jött létre. A kisebb testvérek két emberöltőt betöltő heroikus erőfeszítése eredménytelen maradt. b) A Szentföld mellett a XIII. századi pápaság szerető gondoskodásának és állandó aggódásának másik főtárgya a keleti birodalom romjain keletkezett konstantinápolyi latin császárság (1204—1261.) volt. III. Ince utódai a keresztes háborúk érdekében minden rendelkezésökre álló eszközzel fenn akarták tartani és életképessé igyekeztek varázsolni e korcsalakulatot, bár ez születése első percétől kezdve magában hordta a halál csíráit. Benső gyöngesége és a kisázsiai görög államok egyre hevesebbé váló ostroma semmi kétséget sem hagyott aziránt, hogy léte csak addig van biztosítva, mig a gyugati államok részéről megfelelő támogatásban részesül. A pápák is jól látták ezt és a nélkülözhetetlen támogatást keresztes hadjárat formájában igyekeztek biztosítani. És e közelebbi célú keresztes háborúk intézésénél ismét csak a ferencesek voltak főtámaszaik. Az agyaglábakon nyugvó birodalom rendszeres támogatása a harmincas évek közepén kezdődött. IX. Gergely pápa 1235. dec. 16-án megparancsolta poenitentiariusának, Vilmos testvérnek, hogy négyszáz francia keresztest oldozzon fel fogadalmuk alól és bírja rá őket, hogy a Szentföld helyett inkább Briennei jános latin császárnak siessenek segítségére, aki ezidőben nehéz harcban állott a görögökkel és bolgárokkal.

2) És ha már a vitéz és erőteljes Briennei ]ános rászorult a nyugat támogatására, gyönge utóda, II. Balduin (1237—1261.) még kevésbbé lehetett el nélküle. A görögök támadásai egyre szívósabbak és céltudatosabbak lettek. Vatatzes jános niceai császár (1222—1254.) a főváros kivételével úgyszólván az egész birodalmat hatalmába kerítette. A növekvő veszély fokozott tevékenységre sarkalta szent Péter utódait. Most már az általános keresztes hadjárat keretein túlmenőleg is próbáltak segíteni a haldokló birodalmon. IV. Ince 1243-ban a szorongatott császárság védelmére rendelte azt a négyszáz fontot, melyet Collivili Róbert testvér a franciaországi coutances-i egyházmegyében a Szentföld céljaira gyűjtött.

3) Két évvel később (1245. szept. 29.) pedig megparancsolta a provencei provinciálisnak, hogy saját és más, erre alkalmas testvérei személyében haladéktalanul lásson hozzá a kereszt hirdetéséhez és buzdítsa a hivőket, hogy a veszélyben forgó császárság megmentésére férfiasan és gyorsan (viriliter et festinanter) ragadjanak fegyvert.

4) Néhány hónappal később (1246. jan. 16.) meg az osztrák provinciálisnak kötötte lelkére, hogy a császárság megsegítésére szánt segélypénzeket lehetőleg gyorsan, lelkiismeretesen és eredményesen gyűjtse össze.

5) De a sok buzdítás, telkesítés mind nem használt. A nyugati világ nem volt hajlandó nagyobb áldozatot hozni az életképtelen és eleve szétesésre szánt birodalomért. Vatatzes harmadik utódja: Palaiologos Mihály a genovaiak támogatásával 1261-ben elfoglalta Konstantinápolyt és ezzel a latinok keleti uralmának véget vetett. IV. Orbán pápa hiába hirdettetett ellene a franciaországi testvérekkel keresztes hadjáratot,

6) felhívása nem talált visszhangra. Konstantinápoly soha nem került vissza a nyugatiak kezére. Golubovichi. m. I. 422. — 2) Eubel i. m. 19. 1. — 3) Sbaralea i. m. I. 310. 1. — 4) Arch. Franc. Hist. 1915. 307. s kk. 11. — s) Eubel i. m. 39.1. — a) Sbaralea i. m. II. 444. s. kk. 11.