Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista
c) A XII. században a keletiekkel csaknem egyenlő gondot okoztak a pápáknak a Spanyolországban folyó nyugati keresztes hadjáratok. Mióta azonban a navas de tolosai fényes győzelem (1212. júl. 16.) végleg a keresztények javára billentette a mérleget, erről az oldalról nem fenyegetett többé komoly veszedelem. 1) Innét kezdve a keresztény államok már nem létökért, hanem területnagyobbításért harcoltak, sőt időnkint elég erősnek érezték magukat egy-egy afrikai átrándulásra is. A pápák fáradhatatlan ferences szónokaik útján ebben az új jellegű harcban is buzgón támogatták őket. így tudjuk, hogy amikor X. Alfonz kasztiliai és leoni király (1252—1284.) az afrikai mórok megtámadására készült, IV. Ince pápa a franciskánusok révén egész Kasztiliában és Leonban keresztes hadjáratot hirdettetett s a részt venni szándékozóknak ugyanolyan búcsút helyezett kilátásba, aminő egyébként csak a Szentföldért harcolóknak szokott járni (1253. jan. 10.). 2) Ugyanily parancsot adott a navarrai testvéreknek is. : í) És amikor valamivel később a granadai emir afrikai hitsorsosai támogatásával újból megkísérelte a keresztény államok visszaszorítását, IV. Kelemen pápa azonnal intézkedett, hogy Mártonfia jános testvér egész Spanyolországban, azonfelül a genovai és pisai egyházmegyékben lásson hozzá a keresztes hadjárat prédikálásához (1265. jún. 22.). 4) d) Nemcsak egyháztörténeti, hanem politikai és kultúrális szempontból is messze kiható következményekkel járt az a hosszú és SZÍVÓS küzdelem, mely Poroszország és a balti tartományok lakóinak megtérését és részben elnémetesedését eredményezte. A munka oroszlánrészét, mint ismeretes, a német lovagrend végezte. De a lovagok csekély számuk miatt soha sem tudták volna megtörni a pogány poroszok és szomszédaik makacs ellenállását, ha a pápák időről-időre nem gondoskodtak volna erőik fölfrissítéséről. A segélynyújtás megszokott formája itt is a keresztes hadjárat volt, melynek prédikálásában és megszervezésében itt is a kisebb testvérek jártak elül jó példával. Különösen az ötvenes és hatvanas években, tehát éppen a legkritikusabb korszakban fejtettek ki nagy buzgalmat. így IV. Sándor pápa meghagyásából 1256-ban a kulmi és kurlandi püspökség, valamint a mainzi és kölni érsekség területén hirdettek keresztes hadjáratot a Livlandban, Poroszországban és Kurlandban vitézkedő lovagok megsegítésére. 5) Mivel azonban a poroszok még mindig kemény ellenállást fejtettek ki s emberéletben és anyagiakban súlyos veszteségeket okoztak a lovagoknak, a pápa a következő évben (1257. aug. 8.) a híres Csehországi Bertalan testvért és társait, akik eddig a litvánok, jacvingok és más pogány népek ellen működtek, arra utasította, hogy Csehországban, Lengyelországban, Morvaországban, Pomerániában stb. egyelőre szüntessék be a litvánok elleni hadjárat hirdetését. 6) De ez nem sokat javított a helyzeten. A lovagok 1260-ban vereséget szenvedtek a litvánoktól, mire az egész porosz nép föltámadt ellenök és még egyszer kétségbeesett kísérletet tett elveszett szabadsága visszaszerzésére. A veszély nagyságát mutatta, hogy a pápa most már a magdeburgi érsekség területén működő őröket, guardiánokat és testvéreket is közreműködésre szólította fel (1260. jun. *) Loserth I.: Geschichte des späteren Mittelalters. München—Berlin, 1903.55. s k. 1, - 2) Sbaralea i. m. I. 644. s. k. 1. - : 1) U. o. — *) U. o. III. 14. s k. 1. — s) Sbaralea i. m. II. 154. s k. 1. — ( !) Potthast i, m. 16,966 sz.
