Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

Ennyi kudarc után X. Gergely pápa (1271 — 1276.) vette ismét kezébe a Szentföld megsegítésének ügyét. A második lyoni zsinat szétoszlása után (1274. nov, 13.) nem kevesebb, mint harminchárom ferences provinciálist utasított a keresztes háború hirdetésére.

1) Másrészt megbízta Padovai Fidentius testvért, aki alaposan ismerte a keleti viszonyokat, hogy foglalja írásba a Szentföld visszaszerzésére és megtartására vonatkozó nézetei.

2) A derék testvér azonnal munkához is látott és több évi adatgyűjtés alapján elkészítette Liber recuperaíionis terrae sanctae c. művét, mely józan realizmusával és szókimondó őszinteségével messze kiemelkedik a hasonló természetű munkák hatalmas garmadájából;') De az európai viszonyok zavarossága most sem kedvezett a szent ügynek. A lelkes X. Gergely meghalt, utódai pedig olyan gyorsan váltották fel egymást a pápai trónon, hogy már csak emiatt sem foghattak nagyobb szabású vállalatba. Pedig közben az Eduard herceggel kötött tíz éves béke letelt és Bibars bitorló utóda, Melek-el-Mansur kibontakozva a trónra lépését követő zavarokból, ismét támadólag lépett fel. 1285-ben megvívta a johanniták hatalmas székvárát, Margotot. Tripolisz elfoglalása (1289. ápr. 26.) már a vég kezdetét jelentette. IV. Miklós, az első franciskánus pápa (1288—1292.) még egyszer megkísérelte a fenyegető végzet elhárítását. Első sorban rendtársai útján próbált célt érni.

4) Olaszországban azonnal meg is indult a keresztes hadak toborzása. Padova környékén pl. az ékesszólásáért méltán csodált Milanói Paulinus testvér működött nagy sikerrel. Szavára számos polgár fegyvert ragadott vagy legalább pénzzel hozzájárult a szent cél előmozdításához.

5) De Miklós pápa nem érte be ennyivel. A tömegek mellett az uralkodókat is meg akarta mozgatni. Ezért Samoisi János testvért Szép Fülöp francia, Bekingherim János testvért pedig I. Edward angol király udvarába küldötte azzal a meghagyással, hogy lehetőleg iparkodjanak rábirni e két hatalmas fejedelmet a hadmenetben való részvételre.

0) Ezzel egyidejűleg Bardulio Péter testvért Akkonba küldötte a johanniták, templomosok és a német lovagok között dúló viszály elsimítására.

7) Egyúttal megnyitotta erszényét és 1289 őszén saját költségén húsz hadihajót és 3.540 gyalogos vitézt küldött az akkoni helyőrség erősítésére.

8) De mindez elégtelennek bizonyult. A keleti keresztények örökös viszálykodása és a nyugatiak közömbössége eredménytelenségre kárhoztatott minden mentési kísérletet. 1291. máj. 18-án Akkon, a keresztények utolsó menedéke is elbukott. A lázas hévvel dolgozó pápát mélyen megrendítette, de nem csüggesztette el a lesújtó hír. Csak annál nagyobb buzgalommal látott neki az új keresztes hadjárat előkészítésének, melynek indulását 1293. tavaszára tűzte ki. Lelkes munkatársait, a ferences testvéreket újabb munkára tüzelte.

0) A dalmáciai testvéreknek még külön a leikökre kötötte, figyelmeztessék a már visszatért harcosokat, hogy esetleg újból fegyvert kell fogniok és a keresztes lobogó alá gyülniök. Ezenfelül intette őket, hogy iparkodjanak mindenben kezökre járni azoknak a keresztes csapatoknak, melyek esetleg Dalmácián át ') Sbaralea i. m. III. 223. 1. — 2) Golubovich i. m. I. 291. 1. — :

!) Az egészet kiadta Golubovich i. m. II. 9-60. II. V. ö. Lemmens L. : Die Franziskanermissionen im Orient während d. 13. ]ahrh. Franzisk. Studien I. (1914.) 349. s k. 1. — 4) Golubovich i. m. I. 421. s k. I. — 5) U. o. I. 339. 1. - (

i) U. o. I. 340., 422. I. — ;) U. o. I. 340., 466. I. — 8) U. o. II. 156., 479. 1. — 9) Sbaralea i. m. IV. 327. s k. 1.