Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXI. Ferencesek és a Szentföld. Irta: P. Takács Ince O. F. M
sok állták a harcot. Ha elkergették őket, visszajöttek; ha legyilkolták, gondoskodtak utánpótlásról, de soha le nem mondtak a végső kitartás reményéről. Ez tette őket legyőzhetetlenekké. így őrködnek még most is ott az ősi katholikus jogok védelmében. Főkép ezért a hősies, de kevesektől értékelt mártír magatartásért kell aláírnunk Amedeo Giannini mondását: » La custodia francescana di Terra Santa divenne una vera potenza« a szentföldi kusztódia igazi hatalommá növekedett. Hétszáz év története is azt bizonyítja, hogy legyőzhetetlen, megsemmisíthetetlen ! S ha e történet jóformán csak martyrologium (2.000 a vértanuk száma), ép ez tanúsítja a ferences szellem életrevalóságát és reményteljességét, mert ime hősöket, vértanukat nevelt. b) Másik nagy hivatása volt a szentföldi ferencrendieknek, hogy a katholikus keresztény hitet is védelmezniük és terjeszteniük kellett; hisz hívekre, akárcsak valami egészséges légkörre, az izlam tévelyeinek közepette, nekik is szükségük volt. Másrészt a katholikus hit oly természetű, hogy a jóakaratú és igazságot kereső lelkekbe utat tör magának. Innen van, hogy bár nem tudnak tömegeket megtéríteni a mostoha körülmények miatt, azért Péter hajójába mégis be-betér e2Y-egy lélek, néha több is a ferencesek halászata révén. Munkájuk főkép arra szorítkozott, hogy az ottani keresztényeket a hitben megtartsák, megerősítsék, hogy az izlám kegyetlenkedései miatt el ne tántorodjanak. Midőn Safet erődöt (Galilea) 1266-ban a kegyetlen Bibars szultán elfoglalta a templáriusoktól, parancsot adott, hogy A TÁBORHEGYI BAZILIKA BELSEJE. 1 ' 1 az összes keresztényeket, körülbelül háromezret, egyenkint birják rá a keresztény vallás elhagyására és Mohamed hitének követésére. E nagy veszedelem idején két ferences volt az, kik egyenkint megdolgozták a keresztényeket és erőt öntöttek beléjök úgyannyira, hogy nyolc kivételével mind vérlanuságot szenvedtek. Végül a két franciskánust is lefejezték.-) Kairóban 1345-ben egy genovai keresztény áttért a próféta hitére. Az ott missionáriuskodó Fr. Giovanni da Montepulciano ferences atya azonban annyira lelkére beszélt, hogy nyíltan visszatért a keresztény vallásra. Mindketten vértanúságot szenvedtek. 3) És ez így ment folytonosan. Keleten l) I. m. 8. 3) Chronica Minoritáé Erphordiensis P. Golubovichnál : Biblioteca I. 261. 3) Chronica XXIV. Generalium : Analect. Francise. III. 543.
