Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XX. A ferences missiókról. Irta: P. Schrotty Pál O. F. M
klasszikus irodalmában és minden alkalmat fölhasználtak, hogy ezekben jártas emberekkel értekezzenek és felvilágosítást kérjenek. Sőt titokban még a kínaiak azon gyűlésein és ünnepi vallási összejövetelein részt vettek, hol ezek a ritusok alkalmazásra kerültek. Tanulmányaik, megfigyeléseik, megbeszéléseik révén arra a meggyőződésre jutottak, hogy e szokások legtöbbje pogány és babonás jellegű. Miután a Jézus-társasága atyáival való viták nem vezettek célhoz, elhatározták, hogy Rómába terjesztik fel a vitás kérdéseket. Ezzel a lépéssel egy teljes évszázadig tartó írás és utazás kezdődött Manillába és Rómába, Lissabonba és Madridba. A kérdés eldöntése nem volt könnyű, a távolság nagy, a közlekedés hiányos és körülményes, amit még súlyosbított az a körülmény, hogy mindegyik párt a saját szemszögéből nézte ezt a komplikált kérdést. Róma e nehézségek dacára mindjárt kezdettől fogva határozott és világos álláspontot foglalt el és pedig a ritusok ellen, azaz a ritusok megengedettsége és megtartása ellen. X. Ince pápa végre, egyetértve elődjének VIII. Orbán és Propaganda Fide nézetével 1645-ben elítélte a kínai ritusok megtartását. De a jezsuiták 1656-ban úi dekrétumot eszközöltek ki, mely egyes, tisztán politikai és polgári rítusokat megengedhetőnek tartott. Ez a határozat újabb bizonytalanságot váltott ki a másik tábor embereinél. Tehát újból kérdéseket intéztek a Szentszékhez. IX. Kelemen 1669-ben választ küldött, mely azonban a kedélyeket nem tudta megnyugtatni. Még mielőtt Róma további intézkedéseket foganatosíthatott volna, magában Chinában történt némi döntés ez ügyben, amennyiben Charles Maigrot lazarista, a fokieni tartomány apostoli prefektusa 1693-ban dekrétumot adott ki, melyben a ritusok meghagyását megengedhetetlennek tartja. Ez a dekrétum új pápai vizsgálatot provokált, de XII. Ince, ki ezt kezdeményezte, még befejezése előtt meghalt 1697-ben. A legfontosabb kérdések megvizsgálását Róma azonban tovább folytatta. Erre a vizsgálatra mindkét párt legelőkelőbb képviselőit küldte Rómába; két apostoli kínai vikárius is volt azon jelen és a leghíresebb theologusok leadták véleményüket. Maga IX. Kelemen pápa vezette a gyűlést. Az 1704-ben hozott döntés helyben hagyta Maigrot álláspontját és határozottan állást foglalt a ritusok megengedettsége ellen. A Szentszék Thomas de Tournon rendkívüli pápai követet küldötte Keletre, hogy ennek a határozatnak érvényt szerezzen. Chinába megérkezve, a missiók főnökeihez átiratot intézett, melyben jövetelének célját ismerteti velük. Ez a fellépése a kínai kormány részéről a legélesebb ellenintézkedéseket váltotta ki, úgy hogy a római dekrétum keresztülvitele a legnagyobb nehézségekbe ütközött. IX. Kelemen egészen tiszta helyzetet kívánt teremteni és azért 1710-ben újból kibocsájtott egy decretumot, melyben úgy az 1704-ben hozott határozatokat, valamint Tournon átiratának tartalmát nyomatékkal jóváhagyta. Öt évvel később megjelent ugyanennek a pápának »Ex illa die« című híres bullája, mely az Egyház álláspontját újból ünnepélyes formában kifejti és eskü alatt kötelezi a missionáriusokat a római határozatok és utasítások betartására. Ebben a konstitucióban összefoglalja a régi döntéseket és fölsorolja egyszersmind a legfőbb vitás pontokat, melyek a következők:
