Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XX. A ferences missiókról. Irta: P. Schrotty Pál O. F. M

kért hajókat és felszereléseket rendelkezésére bocsátotta. 1492-ben, mikor Kolumbus Pálos kikötőjéből nagy útjának nekiindul, Pérez elkísérte a hajóra és ott mégegyszer megáldotta őt és embereit és merész vállalkozását. Szent Ferenc rendje iránt való hálás, mély tiszteletét Kolumbus élete utolsó pillanatáig meg is őrizte. Viszont a Rend is állandóan keblére ölelte, mert mikor 1506-ban Valladolidban, ez a világtörténelmi nagyság, mint harmadikrendi testvér, szegényesen, elhagyatva, Szent Ferenc szerény ruhájában meghalt, a ferencesek voltak azok, kik keserű csalódásokkal megtelt élete utolsó napjainak testi-lelki igényeiről gondoskodtak és hűségesen ott álltak halálos ágyánál. Kolumbus és Pérez nagy tettét a világ sohasem méltányolta eléggé, de talán nem is lehet eléggé méltányolni sem világtörténelmi, sem egyháztörténelmi szempontból. Megtörtént. És azóta a világ legtermészetesebb tényének tartják az emberiség egyik legnagyobb eseményét. »Kolumbus tojása!« De bármi nagynak lássék is e tény, a tulaj donképeni nehézségek csak most kezdődtek. Mert azoknak az instrukcióknak, melyeket »a katholikus királyi pár« Barcelonában 1493. május 29-én a fölfedezőnek átadott, első pontjában kötelességévé tették Kolumbusnak, »hogy gondja legyen, az indiánusok megtérítésére !« Ez volt a kolonizálásnak alapja, kiindulópontja. Nem volt könnyű munka, ismeretlen tengerekre szállni, melyeknek mélységeit sohasem mérte meg emberi kéz; őserdőkkel borított, áthidalhatatlan folyamokkal minden irányban átszelt, ismeretlen országokba indulni: teljesen új világban, kultúranélküli, ellenséges indulatú, vadembereknek az Evangéliumot hirdetni és őket a keresztény kultúra fénylő magaslataira vezetni, őket ott fönt megtartani... Ezen emberfölötti nehézségek dacára a ferencrendnek sok száz missionáriusa kereste föl ezt az új missiós területet. Egy kortárs feljegyzése szerint, valóságos fanatikus lelkesedés szállta meg a testvéreket, kik 1493. Florenzacban megtartott általános rendinagygyűlésen jelen voltak, mikor először hallottak Amerika fölfedezéséről. »A vérével, nagyúr módjára rendelkező számostagú ferences világcsalád« minden testvére égett a vágytól, hogy életét adja Krisztus országának terjesztéseért az új földrészen; és mint egy krónikaíró mondja, »more Elephantis ad sanquinis aspectum animati« fordultak Maillard általános helynökhöz, hogy tőle a missiókbavonuláshoz engedélyt kérjenek. A legtöbb missionárius, ki Amerikát az első évtizedekben felkereste, tényleg franciskánus volt. Az egyebek közt látszik V. Károlynak egy rendeletéből is, mellyel 1526-ban az új világ-