Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XX. A ferences missiókról. Irta: P. Schrotty Pál O. F. M

valamennyi rendalapító között ő az első, ki a missiós apostolságot szabályzatába is felvette, külön fejezetet írván, — De euntibus inter Saracenos et alios infideles — a missiókról és azon fiairól, kik a missiókban óhajtják életüket Istennek és a lelkeknek szentelni. Ezer és ezer franciskánus követte ebben szent alapítónkat Rendünk forgalmas, 700 éves történetének folyamán. És már a XIII. században egy pápai decretum szerint látjuk őket az akkor ismert világ minden részében: »In terris Saracenorum, Paganorum, Graecorum, Bulgarorum, Cumanorum, Iberorum, Alanorum, Gazarorum, Gothorum, Sichorum, Ruthenorum, jacobinorum, Nubianorum, Nestorianorum, Georgianorum, Armenorum, Judeorum, Melchitorum aliarumque non credentium nationum Orientis et Aquilonis.« Sok száz ferences missionárius vérével pecsételte meg a missiós századok hosszú sorát. Voltak idők, mikor a missiókért való lángoló lelkesedést a Rend belügyeit érintő érdekhullámzások lelohasztották, visszaszorították, de elfojtani nem tudták sohasem. A XVIII. és XIX. század homályos korszakai legfeljebb azt mutatják, hogy mindenhez, mihez emberek hozzányúlnak, legyen az bár a legszentebb ügy, hozzátapad az emberi gyarlóság, de az ügy lényegébe, ha az egyébként Isten szándékának megfelelő, nem vetheti bele a halál csiráját. így a ferencrend történetében sem találunk időszakot, melyben a missionáriusok egészen hiányoztak volna. Még Szent Ferenc életében ott látjuk őket Marokkóban, a ferencrendi missionárius vértanuk bölcsőjében. A missiós gondolat azonban valamivel később gyújtott olthatatlan tüzet a ferencesek lelkében, mikor Ázsia szívében és Európa keleti részén a mongolok kiváltotta néphullámzás erős politikai eltolódásokat okozott és új államokat teremtett. Mindezekben az államokban Európa keleti határától a Csendes Óceán partvidékéig Szent Ferenc fiai bámulatos alkalmazkodó képességgel elhelyezkedtek és törhetetlen energiával mindvégig kitartottak Krisztus és a lelkek szolgálatában. Mikor a távol Kelet határai bezárultak előttük, a Gondviselés új működési teret jelölt ki számukra. így a XV-ik század kezdetén a Kanári szigeteken folytatják hittérítési munkájukat. Innét Afrika partvidékét, Quineát szállták meg. Majd mikor a tenger nagy hősei új utakat és új országokat nyitottak meg, nyugaton és keleten nyomukban mindenütt ott látjuk Dél-, Közép- és Észak-Amerikában, valamint Indiában és Philipini szigeteken, később újból Chínában és japánban a tökéletes szeretet, a földi dolgoktól való teljes függetlenség, a szenvedő Krisztushoz való ragaszkodás és általános ember-testvériség szellemétől hajtott franciskánus missionáriusokat. A XVIII. század felvilágosodottságának bénító hatása emelkedettebb missiós tevékenységet megkötő és elfoUó szelleme dacára bátran kitartottak Krisztus vártáján. A XIX. század első felének történetét ismerjük; háború, forradalmak, a vallás és a szerzetesek üldöztetése jellemzi. A második felében újból felébred a missiós gondolat. A világ minden részében úi missiós területek keletkeznek. Rendünk visszaszerezte régi ragyogó hírnevét. E néhány tollvonással szűk keretekbe belerajzolt kép mögött lüktető rendkívüli erőkről azonban csak úgy kapunk tökéletes benyomást, ha rendünk dicsőséges missióstörténetének részleteit is nagyvonásokban bemutatjuk. * * *