Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XX. A ferences missiókról. Irta: P. Schrotty Pál O. F. M

a lelki univerzalitásnak, amely Szent Pál szerint, mindig a keresztény szellem lényeges ismertetőjele volt. Az egy nagy Léleknek eleven megnyilatkozása a különböző tagokban. Hisz éppen az evangéliumi tanácsok szerint való élet történelmi lepergésében látjuk világosan, hogy az Úr szellemének működése elsősorban a különböző ajándékok kiváltását és nem mindeneknek a léleknélküli sablonba való beszorítását célozza. Ehhez fényes bizonyságot szolgáltat a ferencesek 700 éves története. És a missiók szempontjából mondhatjuk, hogy a mult általában a jelennel is gazdagabb missiós tényekben s voltak korszakok ebben a forgalmas történetben, melyekben e legkatholikusabb ügyért való lelkesedés szelleme valóságos diadalutakat tett meg. Bámulattal állunk meg e szellemnek örökösen törtető, mindent átfogó és felölelő működése előtt és ráismerünk benne mindenütt arra a hasonlíthatatlan franciskánus őserőre, mely Renan szerint, a kereszténység után, a legnagyobb történelmi mozgalmat váltotta ki. Értekezésünk keretében rá akarunk mutatni röviden ennek a hatásos, jellegzetes ferences missiós szellemnek forrásaira és okaira és a középkorban való történeti megnyilatkozására. Végre néhány vonásban statisztikai adatokkal megfesteni a jelenkor ferences missiós-világhelyzetet, hogy így lehetőleg teljes összképet nyerjünk az anyaszentegyháznak egyik legnagyobb rendjének missiós tevékenységéről. * A specifikus ferences szellem, mely az egészséges élettől duzzadó középkort irányítólag megtöltötte és bizonyos értelemben uralta és mely a jelenkor rendkívül agilis ferences missiós tevékenységet is táplálja és lelkesíti, tulajdonképen magának az alapítónak, Szent Ferencnek világtörténelmi egyéniségéből fakadt. E tétel teljes megértéséhez szükséges megállapítanunk, hogy alig találunk a kereszténység kimagasló alakjai között egyet is, aki annyira korának gyermeke lett volna, mint az Assisi Szent. Egyénisége nem bontakozik ki előttünk teljes világossággal, ha bele nem állítjuk abba a történelmi keretbe, melynek minden tartalmához, értékéhez és erejéhez, szívének minden szálával szorosan hozzá volt fűzve. Azért misszióstörténeti és vallástörténeti szemszögből néhány vonással meg kell rajzolnunk föllépésének történeti hátterét. Mikor 1098-ban a clermonti zsinaton első ízben kimondották a keresztes háborúkat bevezető és lelkesítő szót: »Deus lo volt«, egy új korszakba lépett a nyugati emberiség. Az eddig külön, szorosan lezárt kultúrkört képező Nyugat érintkezésbe lépett a kincses Kelettel, melynek titokzatos őserői beleömlöttek a keresztes vitézeknek halálraszánt törhetetlen akaratereje által kitört utakba. A Nyugat biztos medrekben folyó szellemáramait, melyeket a római birodalom bukása után csak az ifjú germán törzsek délretörtetése zavart meg érezhetőbben, eleddig ismeretlen erők kezdték irányítani. A Keletre törtető keresztes százezrek a Szentföldre vonultak, hogy a Krisztus élete által megszentelt területet a hitetlenek zsarnoki hatalma alól fölszabadítsák. A keresztesek közvetlen tapasztalatai, melyeket ott, a szent helyeken szereztek, megelevenítették lelkükben az evangéliumi Krisztus képét; új benyomásokkal gazdag képzeletük kidomborította azt és a járókelő, tanító, cselekvő, szenvedő Istenemberhez vezette őket. Ezzel a Nyugat vallásossága általában új irányba terelődött, formáiba új értékeket vitt bele. Az eddig