Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIX. A ferencesek hatása a hitélet fejlesztésére. Irta: Bötcskey Ödön O. Cist

ellátását is 1773-tól kezdődően a pápák a miniszter generálisra bízták, akik a rendi elöljárókra ruházzák át ezt a hatalmat. — Meg kell említenünk, hogy a keresztúti ájtatosság terjesztésére az újabb időkben két társulat alakult. Ezek egyike »A folytonos szent keresztút testvér ülete«, amelyet XIII. Leo pápa 1901. augusztus 16-án hagyott jóvá. Székhelye Rómában van, az Ara Coeli kolostorban A társulat 14 tagú csoportokból áll, akik között a keresztút egyes stációit elmélkedés végett úgy sorsolják ki, mint az olvasótársulatoknál a titkokat. A másik »Az élő keresztút jámbor társulata«, amelyet X. Pius pápa hagyott jóvá 1906-ban. Az elsőnél a tagok hetenkint vagy legalább minden hónapban egy meghatározott napon kötelesek a keresztúti ájtatosságot elvégezni, míg a második társulat tagjai a Septuagesima-vasárnapot megelőző pénteken a keresztút titkainak ünnepét ülik meg és ezen a napon a szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek. A szenvedő Megváltó mellett nagy tisztelője volt Szent Ferenc Jézus szent nevének. Végrendeletében is meghagyta, hogy gyűjtsék össze azokat a papírdarabkákat, amelyeken ]ézus szent neve van. Érthető tehát, hogy az ő fiai is buzgó tisztelői voltak jézus szentséges nevének, jézus nevének tisztelete egyébként az apostoli időkből ered. Körülmetéltetésének ünnepe egyúttal névünnepe is volt egészen a XV. század elejéig. Ekkor adott a névkultuszának újabb lendületet Bernardino di Siena, aki prédikálás közben szólt jézus nevének belső szépségéről, dicsőségéről, fenségéről és beszéde végén rendesen egy táblát mutatott fel, amelyen arany sugarak között ékeskedett e három betű: j. H. S. Ilyenkor azután Bernardino di Siena felszólította hallgatóságát az Ur jézus imádására. »A nép — mondja a firenzei krónika — amely megtöltötte a templomot, hajadonfővel borult a földre, mindnyájan kiáltoztak és sírtak jézus gyengéd szeretetének édességétől és a legnagyobb áhítattal tisztelték és imádták őt.

1) Ez az eljárás a XV. században szokatlan volt és akadtak olyanok, akik eretnekséget magyaráztak bele. Be is vádolták a szónokot V. Márton pápánál, aki rögtön Rómába idézte Bernardino di Sienát, hogy az eretnekség vádja alól tisztázza magát

2) Erre a hírre Capistranói jános is Rómába sietett, ahol mindaketten oly hévvel védelmezték jézus szent nevének fentebb leírt tiszteletét, hogy a pápa nemcsak felmentette a bevádolt Bernardino di Sienát az eretnekség vádja alól, hanem külön engedélyt is adott neki arra, hogy a jézus szent nevével ékesített táblát a népnek felmutathassa.

3) V. Márton halála után újabb vádaskodások kerülnek a pápa elé, de IV. Eugenius is fölmentette Bernardinót az összes ellene emelt vádak alól.

4) A baseli zsinaton Szent Ágoston remetéinek egyike, Bartolomeo akarja szóvá tenni a kérdést, ámde Louis d'Allemand arlesi érsek leveszi a kérdést a napirendről.

5) Bernardino di Siena és Capistranói jános lelkesítő példáit követik a rendtársak is, akik igyekeznek jézus szent nevének tiszteletét diadalra vinni Szent Giacomo della Marca, boldog Matteo da Girgenti, boldog Bernardino da Feltre, boldog Bernardino da Bustis, Simon de Lipnika és Szent Catarina da Bologna lelkük egész hevével l) Hefele: Der hl. Bernardin von Siena. 167. — a) Pastor: Die Geschichte der Päpste. I. 180. — Wadding: Annales Minorum. X. 113. — Arch. Hist. III. 712. - 3) Wadding i. m. X. 114. — *) U. o. X. 189. — 5) Acta Sanct. Oct. X. 323.