Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIX. A ferencesek hatása a hitélet fejlesztésére. Irta: Bötcskey Ödön O. Cist

terjesztik ezt az ájtatosságot és fáradozásaikat siker is koronázza, mert 1530-ban Bonaventura de Biez kérésére VII. Kelemen pápa megengedte, hogy Szent Ferencnek mind a három rendje megünnepelhesse Jézus szent nevét és az ünnepet »Triumphus Nominis Jesu« címmel örök időkre január 14-re rendeli el.

1) XIII. Ince pápa 1721. november 29 én kelt bullájában ezt az ünnepet az egész világra kiterjesztette és Vízkereszt utáni második vasárnapra fixírozta.

2) X. Pius pápa 1911. július 12-én kelt bullájában Jézus szent nevének ünnepét Újév ünnepe utáni első vasárnapra helyezte át, illetve egyes esetekben január 2-át jelölte meg az ünnep napjaként. A ferencesek Krisztus-kultuszának fogyatékos képét adnók, ha meg nem emlékeznénk a ferenceseknek a szentségi Jézus, az Oltáriszentség-tiszteletének elterjesztése érdekében végzett munkásságáról. A szent rendalapító életírói nem egyszer említik azt a buzgó szeretetet, amellyel az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus iránt volt eltelve. Bár nagy alázatosságban nem szenteltette magát pappá, mégis mindennap magához vette az angyalok eledelét és mindenkinek a legbuzgóbban ajánlotta az Oltáriszentségben jelenlevő Isten imádását, amit legfőképen rendtársainak és a felszentelt papoknak kötött a lelkére. Az a szent tűz, amely az ő szívét hevítette a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt, átterjedt fiaira is, akik legelső kötelességüknek tartották, hogy az Eucharisztiát megvédjék az eretnekek minden támadása ellen. Az Oltáriszentség védelmére Szent Ferenc legkiválóbb fiai állanak a harcosok sorába. Antonio da Padova korának legveszedelmesebb eretnekei, az albigensek és a patarénusok támadásaival szemben kelt védelmére a fenséges fenségnek/) Szent Bonaventura csodálatosan szép munkái mennyei glóriával veszik körül ezt a titkos nagy szentséget.

1) Boldog Giovanni della Verna szentmiséjében, amikor kimondotta az átváltoztató igéket: »Ez az én testem«, látható volt a szent ostyában az imádandó Jézus. Boldog Corrado d'Offida és boldog Benvenuto a szent áldozás után mindig édes beszélgetésbe merülnek a szentségi Jézussal. Ugyanezt a mélységes szeretet és angyali tiszteletet találjuk Szent Ferenc női szerzetében is. Szent Chiara az Oltáriszentségben a »mennyei mannát, a lélek balzsamát, az angyalok kenyerét, az örök élet váltságát« látta és imádta.

5) Szent Margherita da Cortona égő szeretettel viseltetett isteni jegyese iránt, akit az Oltáriszentségben magához vett. Boldog Angela da Foligno gyakran látta az édes Jézust az Oltáriszentségben. Szent Colette Urfelmutatáskor mindig a szeretet legédesebb sóhajaival imádta a szentségi Jézust. Boldog Giovanna della Croce élete folytonos lelki áldozás volt. Boldog Eustachia ruháiból kellemes illat áradt, valahányszor a szent áldozástól visszatért helyére/') A XV. században különösen Bernardino di Siena, boldog Bernardino da Feltre és Capistranói János tűnnek ki a ferencesek közül az Oltáriszentség tiszteletének terjesztésében és védelmében. Boldog Bernardino da Feltre Nagycsütörtökön ünnepélyes körmenetet tartott az utolsó vacsora emlékére, amelyen az Úr Jézus az Oltáriszentséget szerezte. Cherubino da Spoleto külön társulatot szervez, hogy annak tagjai a betegekhez ') Mariotti: II nome di Gesu. 199. — Holzapfel i. m. 227. — 8) Mariotti: Il nome di Gesu. 206. — 3) Mariotti : L'Eucaristia. 30. — 4) Mariotti : L'Eucaristia. 33. — 5) Mariotti : L'Eucaristia. 47. — f

i) U. o. 73—74.