Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVII. Rogérius Bacon és a tapasztalati tudományok. Irta: Dr. Mester János

igazságok, melyek az ember erkölcseibe, húsába és vérébe vágnak. Az igazság elfogadásának előfeltétele a tiszta szív, minden halálos bűn végtelen romlás. Felsorolja egymásután az úgynevezett hét főbűn logikai hatásait, különösen kiemeli a fajtalanságot, mely legjobban ellenkezik az emberi méltósággal. Ennek igazolására szinte kifogyhatatlan a klasszikusok idézeteiben; Plátó, Aristoteles, Ciœrô, Seneca, Averroes egymásnak adják a szót. Példákat hoz az életből, megrója néhány párisi theologiai tanár botrányos életét. •»Idola fori« a piac, a vásári lárma balfogalma Rogeriusnál a tömegszuggesztió ereje. Ő a tömegek nagy megvetője; Horatiussal tart: »Odi profanum vulgus«. Nem annyira az egyszerű szegény népet érti, mint inkább a félművelteket, az öntelt tudósokat, a gőgös, kész embereket, akik egy indiai közmondás szerint olyanok, mint a rosszul sikerült, a félig égett cserépedény, mellyel maga Brama se tud semmire menni. Minden haladás az emberiség »elitjének« az eredménye. A tömeg nem követte Mózest a sinai hegyre, Krisztus csak három választottal megy fel a Táborra, a tömeg, miután már két évig hallgatta, elfordult tőle és »Crucifige!« kiált felé. A bölcsek a tudomány titkait nem az egész világnak, csak a bölcsészek karának nyilvánították ki, éjszakánként gyűltek össze, amint Gellius írja a »Lieber Noctium Atticerum« könyvében. Ide vehetjük azt is, amit a szokás nagy hatalmáról mond, ez is leginkább a tömegembernél érvényesül. »Az anyát követi a leány, az atyját a fia, az urat a szolga, a királyt az alattvaló, a tanítót a tanítvány.« »Idola theatric Rogerius nyelvén »fragilis auctoritatis exemplum, a gyarló tekintély példája« vezet félre minket. Ő maga szeret hivatkozni tekintélyekre, erős a történeti érzéke, ebben előnyösen elüt a kancellártól. A mult irodalmát senkisem gyűjtötte, tanulmányozta nagyobb gonddal mint ő, még Nagy Albert és beauvais-i Vince sem. De csalhatatlan tekintélyt, a Szentírást és az egyházi definíciókat kivéve, nem ismer. Az Ágoston-, vagy Aristoteles-kultuszt űzők felháborodása és rémületére szabadon kritizál mindenkit és nagyszerűen indokolja eljárását. Tiszteljük, becsüljük a régi kort, de a tökéletes igazság felderítésére nem elég egy korszak sem, a jövő nemzedék sokat fog még tudni, amit mi nem tudunk, mert az emberi találmányokban semmi sem tökéletes. »Mennél ifjabbak a nemzedékek, annál A GUBBIÓI FARKAS .4 VÁROS UTCÁIN, (E. BUMAND.)