Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XVII. Rogérius Bacon és a tapasztalati tudományok. Irta: Dr. Mester János
tudtak úszni az idők áramlatai fölött«. Az arabok és a skolasztikusok egész munkálkodása szót se érdemel. Ezeket az ítéleteket Goethe is -az ókor méltósága és érdemei iránti teljes érzéketlenségnek« minősíti. Rogerius Bacon századának hangulata egész más volt, mint Francis Baco koráé. Legtöbben azt hitték, »a latinoknak van már filozófiája«, Alexander Hales, Nagy Albert, Bonaventura és aquinói Szent Tamás szummáinak megírásával a tudományok be vannak fejezve épúgy, mint a gótika az épülő strassburgi és kölni dómmal vagy a Notre-Damemal. Rogerius azonban világosan látja, milyen titáni munka vár még az emberiségre, mennyi kincset rejt magában a föld méhe, mennyi titkot a csillagos- és a levegőég. Progressió, haladás! ez a jelszó, melyre felteszi életét, ez lázas tevékenységének fenntartó, bűbájos melódiája. Lassan bár, de győzni fog az igazság, a tévedés felett, mert az Isten jó, kész gyarapítani igazságunk, tudásunk örökségét nemzedékről-nemzedékre és meg fogja javítani az utódok felfogását. De a tudás tökéletességét sohasem éri el az emberiség itt a földön, azért fejlődés, haladás, végtelen haladás az örök ige, a mindentudó Isten felé ez a végzetünk, a rendeltetésünk, ez a történelmünk. A haladás feltételei nála is, mint Verulami Baconnál az akadályok felismerése és a megfigyelő, kísérletező tapasztalati tudomány. Az akadályoknál Rogerius is a tévedések anthropologiai, lélektani okát fürkészi, mint utóda, de fejtegetései világosabbak és mélyebben szántanak Mint kedvenc témáját műveiben szétszórtan folyton emlegeti a balvéleménynek forrásait, leghosszabban foglalkozik velük az Opus Május első részében, legrendszeresebben a Compendium Philosophise töredékében. Ő általánosságban három nagy csoportot különböztet meg : természetes, szerzett és a környezetünkből reánk özönlő akadályokat. Az utóbbi feloszlik a négy nehézségre (offendicula) és két korszerű, Kill, századbeli hibára. Ebből látható, mily téves több szerző futtában történt megjegyzése, mely szerint a négy idolonnak a négy offendicula felel meg. így Balog, Brussadelli. A párhuzam kedvéért Francis Bacon ismertebb felosztását követjük a tárgyalásban. Az idola tribus, a faj balvéleményeinek Rogeriusnál megfelel a természetes akadály, »az eredendő bűn, mely fölött bánkódnunk, jajveszékelnünk kell az ókor bölcseivel«. Mert, amint Aristoteles írja, az emberi természet szánandó szolgáló, »natura hominis est ancilla et misera« és a magukban véve legérthetőbb tárgyak, Isten, lélek, örök élet, erény, bűn és tudatlanság megismerésében olyan, mint a denevér szeme a napsugár iránt; vagy Avicenna szerint olyan, mint a született süketnéma a harmóniák élvezésében. A természetes akadály megnyilatkozásai röviden: értelmünk homályban él, akaratunk gyenge, folytonos edzésre szorul és állati, ösztönös érzelmeink elemi erővel törnek reánk, mert Szent Pál szerint földízű, sáros az ember, homo terrenus. Idola »specus« a barlang balvéleményei Rogerius szerint sokkal veszedelmesebbek mint az első, ezek ugyanis személyesen szerzett akadályaink a személyes bűnök, a rossz szokások kilincsei, melyek az erényre, igazságra termett lelket, ezt a magasra törő Prometheust az alacsonyság sziklájához kovácsolják. Olyan lesz tőlük az elme, mint az elvakult rozsdás tükör, melyben hiányosan jelennek meg a tárgyak képei, főleg azok az