Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVI. Duns Scotus és a ferences bölcselők. Irta: Dr. Trikál József

Őbenne nincsen semmi homály, semmi meghatározatlan és semmi képesség. Ő a tiszta, tökéletes és teljesen kész valóság Actus purus. Duns Scotus szerint az anyag az, ami minden létezőben valami meghatározatlan, valami képesség, valami homály. Plato, Arisztotelész és Szent Tamás is ugyanezt tanították és még sem ugyanazt. Az említett bölcselők, sőt a modernek közül is sokan tanítják, hogy az anyag önmagában, alak nélkül csak tiszta képesség (reine Potenz) és nem is létezik. Duns Scotus ellenben azt tanítja, hogy úgy a létezésnek, mint a gondolatnak sorrendjében is előbb létezik az anyag és azután következik csak az anyagnak az alakkal való kapcsolata. Az anyag, mihelyt Isten azt megteremtette, önmagában is valósággal bírt. Sőt ez az anyag mindig is olyasvalami volt, ami mindig minden alakkal a legbensőbben egyesülhetett és belőle minden válhatott. Erről az anyagról áll, hogy mindenben benn van. És ez a mindenben közös ősi valóság minden létezőnek az alapja. A világegyetemet szépen ábrázolja egy fa, melynek magvát és gyökerét az első anyag képezi; virága az eszes lélek (az ember); s végül gyümölcsei a tiszta szellemek, az angyalok. Az anyag Duns Scotus szerint tehát az, ami minden véges létezőben a homály, a meghatározatlan, a képesség ugyan, de amely a formával, az alakkal való kapcsolat után minden lehet. Elvontabban, átfinomultabban az anyag természetét szinte lehetetlen kifejezni. Energia, erő, erőállag új és jó szavak, az anyagra is ráillő kifejezések. De mernők-e ezeket a szavakat a szellemre is átvinni ? Duns Scotus azonban azt, amit ő az anyag alatt ért, a szellemvilágra is alkalmazza. Az ő anyagának jellemvonása pedig, hogy bár határozatlan, de mégis valósággal létezik. Nem az alaktól nyeri létét, sőt az anyagban fejezi ki magát az alak is. Az anyag Isten teremtménye; természete pedig, hogy minden lehet. Minden dolognak tehát, legyen az szellem, vagy tárgy közös végső állaga van. Ez pedig még az erőnek, az energiának, az elektronnak, az erőállagnak is az alapja. Arisztotelész és Szent Tamás is beszéltek az anyagról, de egyúttal azt tanították, hogy az anyagnak önmagában, alak nélkül, nincs létezése. Duns Scotus ezen nézet ellen foglalt állást és kimondotta: amit Isten teremt, annak magában is van valósága. Igaz, hogy a személet alá eső anyag már alakkal párosul. De a szemléletet megelőzi a keletkezés rendje és ebben a rendben előbb létezik az anyag és azután párosul az alakkal. Ha modern szemmel nézzük az anyag fejlődésének elméleteit, érezzük, hogy Duns Scotusnak a jövő igazat ad. Mert minden elem, minden erő valami ősi meghatározatlanból göngyölödik ki. És Duns Scotus ezt a nézetet a logikában is érvényesítette. Egész középkoron át sokat vitatkoztak a fölött: milyen értékük van általános fogalmainknak. Voltak, akik azt tanították, hogy csak az általánosnak van igazi értéke. Az egyes dolgok is csak az általános jelenségei. Voltak, akik megfordítva azt vallották, hogy csak az egyesnek van tárgyi értéke, mert semmiféle általános önmagában nem létezik. Minden, ami létezik, mint egyes lép elénk. Ismét voltak, akik a két nézet között állottak és azt vélték, hogy bár az általános alakilag a gondolatban létezik, de ennek a gondolatnak a valóságban is megfelel valami. Ez a valami azonban más a valóságban, mint