Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

tanítja. Persze ő is törekszik az előre-rendelés tanának ezt a szerintem kikezdhetetlen sarktételét úgy értelmezni, hogy az elkárhozás ne essék az ő rovására. Azonban szellemes gondolatai itt nem mondanak lényegesen újat a thomista alapgondolattal szemben, melynek értelmében a szuverén Isten a világ össztervére való tekintettel megengedi, hogy bizonyos emberekben érvényesüljön az emberi és általában a teremtett természetben gyökerező bűnre horgadó esékenység (cf. egyébként Dogm. II. 71—4.) b) Az örök boldogság lélektani értelmezésében a ferencesek a súlypontot természetesen nem, miként Szent Tamás az értelembe, hanem az akarásba és ennélfogva »ANGYALOS BOLDOGASSZONY« LÁTKÉPE. az Istennek élvezetes birtoklásába helyezik. Az akarat szerintük az a tehetség, mely elsődlegesen fogja át és veszi teljes birtoklásba azt, ami a léleknek java, bár természetesen az értelem együttműködése sincs kizárva. A végső célnak az akarat által való elérése est assecutio prima, loquendo de primitate perfectionis, licet per actum intellectus sit aliqualis assecutio prior prioritate generationis (Scot, in IV d. 49, q. 4, n. 5). Az Isten-bírás mozzanataiban Scotus megint az ő alapirányához híven nem annyira benső összefüggést és a dolog természetéből adódó rendet, megokolt kozmoszt talál, hanem tételes isteni rendelkezések komplexumát. Nevezetesen ebben a nehéz kérdésben: mi az üdvözültek vétkezhetetlenségének és a kárhozottak végleges megátalkodottságának alapja, az Ő felelete abban csúcsosodik ki, hogy Isten így akarja. Sőt szerinte a bűn természetéből még elvben sem következik az elkárhozás örök volta : ideiglenes bün-