Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista
íetés és utána a bűnösnek megsemmisítése épp úgy eleget tenne az isteni igazságszolgáltatásnak, mint az örök kárhozat (in IV. d. 46, q. 4, n. 20). A véges akarat a maga természeténél fogva sohasem jut abba a helyzetbe, hogy immár ne tudna még végső célja, Isten tekintetében is más útra térni; még kevésbbé jut abba a helyzetbe, hogy Istent végleg gyűlölje. A kárhozott az Isten büntetését gyűlöli, nem a büntető Istent. Következéskép, ha a büntetés megszűnnék, ő is megtérhetne. De Isten immár nem akarja megszüntetni a büntetést. Az üdvözült is könnyen el tudna fordulni Istentől, ha az kevésbbé intenzív szeretettel tartaná átölelve a lelkét. Azonban Isten az ő mindent áttüzesítő szeretetét nem akarja csökkenteni a kiválasztottakkal szemben. így az örök kiválasztás isteni akaratának kisugárzása a mennyország örökkévalóságának és a kárhozat véglegességének kulcsa. 13. §. Vissza- és előretekintés. Mikor Szent Ferenc fiai megjelentek a történet porondján, az idő viselős volt, sőt közel a szüléshez. A Szent Ágoston várta történelmi helyzet, melyet az evangéliumnak meg kellett érlelnie, a tranquillitas ordinis, az Isten és ember, eszmék és dolgok, egyén és társadalom, természet és kegyelem harmóniája a történelmi teljesedésnek egy ritka percében megszületett a 13. században. A legkatolikusabb századnak és a legkatholikusabb kultúrának ebbe a szimfóniájába a ferences theologusok beleadják a Szent Ferenc egyéniségében kifejeződő hangszínezetet a tudomány kottájára átírva. Miben áll ez? Ha röviden néhány vezérszóval meg kell és meg lehet jellemezni, azt mondhatjuk: A ferences theologia programmszerűen a gyakorlat, a lélek és élet felé fordul; theologiájuk »sapiential, szentek tudománya akar lenni. Ezt a programmot támogatja egy határozottan pszichológiai tájékozódás, a belső világnak, mint olyannak, megértő és tüzetes vizsgálata. Ha a lelki élet uralkodó tényezőjét az akaratban találják, melynek affektív oldalát tudatosan nyomatékozzák, hittudományuk gyakorlati jellegének megadják a metafizikai alapozást. Végül az életszerűséget támogatja és kíséri egy elvben mindig követelt, módszeresen lépésenkint kidolgozódó empirizmus, mely lassan egyházi pozitivizmussá szublimálódik. Ennek folyománya a konkrét valóságoknak és lettségeknek az a tiszteletben-tartása, melyet theologiai individualizmusnak lehetne nevezni. Rá lehet-e ismerni ebben az arculatban Szent Ferencnek, a Poverello di Dio-nak jellegzetes vonásaira ? Szent Ferencnek céltudatosan gyakorlati élet-beállítása és a ferences theologiának gyakorlati és affektív iránya, Szent Ferenc bensőséges, misztikái teremtmény-szeretete és a ferences theologia empirizmusa meg individualizmusa, Szent Ferenc misztikái Krisztusban-élése és a ferences theologiának misztikái betétje, Szent Ferencnek a természetfölötti legmagasabb fokú életszentség delelőjén is gyöngítetlenül kirajzolódó egyénisége és a ferences theologiának a természetet és természetfölötti rendet oly határozott vonásokkal szétválasztó iránya, Szent Ferencnek reformáló radikalizmusában is magától értetődő, kikezdetlen egyháziassága és a ferences theologiának tételes jellege, egyházi pozitivizmusa között tagadhatatlan mély rokonság mutatkozik. Az a gesztus, mellyel a Poverello a rendje sorsáról döntő bíboros kollégium előtte a kőpadlóra borul mindent elfogadni