Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

A misztikái folyamatok és állapotok megfigyelése, osztályozása és jellemzése pontosabb náluk, mint elődeiknél és kortársaiknál. Szent Bonaventura, a ferences misztika nagy theoretikusa és rendszerezője elsőnek tanítja teljes határozottsággal és jellemzi meg szabatosan a tisztulás, megvilágosítás és egyesülés hármas útját (De triplici via). A harmadik utat, a misztikái éleinek voltaképeni területét gondosan fokozatokra osztja. Hat misztikái fokozatot állít föl: édesség, szent sóvárság, jóllakottság, misztikái mámor, biztonság, megnyugvás. A misztikái szemléletet olyan theologiai mozzanatokkal jellemzi, hogy szinte a dogmatikával való foglalkozássá avatja. Ebben nem különbözik a szintén erősen theologiai szempontokkal dolgozó Szent Tamástól. Ellenben amikor az ember Folignoi és Bolognai sz. Angélát olvassa, különösen az előbbinél szinte Nagy sz. Teréz jut az eszébe. A ferenceseket pszichológiájuk és metafizikájuk, nevezetesen az egyéniséget és akaratot hanysúlyozó tételeik megóvják attól, hogy az ismeretelméletük új-platonikus elemeiben fenyegető pantheista kísértésbe beleessenek, és hogy a misztikái egységet egészen a teremtett én megsemmisüléséig, illetve az abszolutumban való teljes fölszívásáig fokozzák; Eckhart mester tételeire az igazi ferences sohasem volt kísértve. Azonban éppen a ferences Harphius Deutsche Theologie-ja mutatja, hogy a kor-áramlatok és a környezet szellemi levegője sokszor mennyivel erősebbek, mint egy rendszer szellemi entelechiája, vagyis a kifejlődésnek és állásfoglalásnak az az iránya, mely a rendszer alapelveiben és eszményeiben előlegezve van. c) A régi ferences misztika még közvetlenül Szent Ferenc hatása alatt az Úr Krisztus földi életének legbensőségesebb mozzanatait, különösen gyermekségét és kiszenvedését az aszketikai életben általában és a misztikáiban különösen sokkal inkább előtérbe állítja, mint a Ps. Dionysiuson tájékozódó viktorinus misztika. Szent Ferenc még Szent Bernátnál is szenvedelmesebben élt a szenvedő Krisztusban, sőt a maga és társai életét úgy fogta föl és élte át, hogy benne az Úr Krisztus éli a maga életét; és így a Krisztusban való életet mint misztikái valóságot a lelki élet középpontjába állítja és az egész életnek legmélyebb értelmévé avatja. Ezzel ő és fiai hihetetlen lendületet! adtak az Üdvözítő szent embersége iránti tiszteletnek és jámbor érdeklődésnek, mely aztán a nemesebb népies aszkétikai irodalomban (Szász Ludolf!) és az igehirdetésben (Bernardinus, Capistrano sz. János stb.) is megfelelő teret és jelentőséget nyert. Mindez a katholikus áhitat-életbe új tartalmat, új színeket és mindenekfölött értékes új indításokat vitt bele. 3. Másvilági élet. — a) A másvilági élet kapuján a kegyelmi kiválasztás (praedestinatio) komor kérdőjele mered rá minden hivőre, minden theológusra és theologiai irányra. Lényegesen új gondolattal vagy könnyebben járható utakkal ezt a kérdések kérdését a ferences theologia nem gyarapította. Könnyen támadható vagy máris kísértő tévedésekkel és félreértésekkel szemben azonban nem árt ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy a nagy ferences theologusok csak úgy, mint a thomisták és a legnagyobb molnisták (Bellarminus, Suarez) a kegyelmi kiválasztás végső alapját nem az embernek Isten részéről öröktől fogva előrelátott magatartásában, hanem a szuverén szent Istennek egy szuverén akarati tényében látják. Ezt Scotus is a lehető legteljesebb határozottsággal