Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

emberének legfőbb eszménye és vágya, a legegyszerűbb apácának csak úgy, mint a legtudósabb theologusnak. De »theologia mystica« és »vita mystica« között a középkor épp oly kevéssé tesz éles különbséget, mint vita »ascetica« és »mystica«. illetve a szó tágabb és szűkebb értelmében vett misztika között. A contemplatio »acquisita« és »infusa« (avagy activa és passiva) ma oly szenvedelmes hévvel folytatott vitái még nem verték föl a cellák és tantermek csöndjét. Nagy gazdagság és változatosság a misztikái életben, bizonyos differenciálatlanság a misztikái theológiában — ez jellemzi az egész középkort, a ferences misztikát is. Hogy a bájosan mély és gazdag misztikái életével különösen kiváló, első biztosan stigmatizált szentnek theológus fiai a misztikát különösen kegyükbe fogadják, eleve elvárható volt akkor is, ha plátói-ágostonos ismeret elméletük, voluntarista-affektív lélektanuk és gyakorlati irányuk egymagában is oda nem terelték volna őket. Ahhoz nem is fér kétség, hogy a vérbeli régi ferences csaknem mind gyakorló misztikus is, legalább a szó tágabb értelmében. Van a ferenceseknek misztikájuk. De van-e ferences misztika is, a misztikái életről alkotott elmélet, mely külön ferences bélyeget visel? Találni-e jellemző, lényeges misztikái tételt, melyben egyeznek egy Bonaventura, Folignoi Angela, Ramon, Lull, Harphius ? Mikor Bonaventura misztikája épp oly elvont, mint a szentviktoriaké, akiktől veszi alap-tanításait! Az új-platonikus izű Ramon Lull, a Nagy Gertrudra emlékeztető Folignoi Angela, az eckhardi húrokat pengető Harphius (Theologie Deutsch, Luther kedvenc könyve) nem egykönnyen hozhatók közös nevezőre ; és bizonyos, hogy az élet zuhogójánál dolgozó ferencesek, mint minden korban és minden téren, itt is inkább eklektikusok és koruknak gyermekei, mint más határozottabb és exkluzívebb irányok. Mindamellett a ferences theologiai szellem sajátos arcvonásait misztikájukon is föl lehet ismerni. a) A plátói-ágostonos ismeretelmélet és az erre támaszkodó hitelmélet az első ferences theológusoknak természetszerű utat nyit arra a föltevésre, hogy a hitben a lélek közvetlenül érintkezésbe lép Istennel és a természetfölötti valóságokkal, az értelem hegycsúcsát, az apex mentis-t már a merőben természeti szellemi ismerésben is közvetlenül az örök igazság napja világítja meg. így a hivő, kegyelmi életben már eo ipso van egy misztikái vonás. Ezért természetszerű, hogy a hivő szemében minden teremtmény és minden életnyilvánulás közvetlenül Istenhez vezet; minden teremtett valóság az Itinerarium mentis ad Deum-nak egy állomása, a misztikái lépcsőnek egy foka. Nem meglepő, ha mind vallják (kivált a misztikái életnek igen magas fokára jutott Folignoi sz. Angela) Szent Tamással ellentétben, hogy a misztikái egyesülés magasabb fokán lehetséges Istennek kép nélküli szemlélete, és hogy a misztikái életnek magasabb fokai is a keresztény kegyelmi életnek természetszerű befejezése (Szent Tamással egyezésben). Csak az elragadtatás rendkívüli kegy, melyre nem minden keresztény van hivatva. Saudreau és Arintero iránya tehát joggal hivatkozhatik rájuk is épp úgy, mint az aristotelesi alapon álló Szent Tamásra és a plátói ismeretelméleti gondolatokhoz visszatérő német misztikusokra. b) A ferencesek kezdettől fogva buzgó pszichológusok. Érthető tehát, ha a misztikái életben is a pszichológiai megalapozásra és elemzésre nagy figyelmet fordítanak.