Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista
fontolás, hogy a konkrét egyedi valónak létegysége nem nyelheti el azokat a valóságelemeket, melyekből lett, hanem eredeti léttartalmuknak, sőt létmódjuknak tiszteletbentartásával valamilyen, mondjuk alkotmányos, monarchiában egyesíti őket. Úgy tetszik, ennek a gondolatnak következetes és elmélyített alkalmazása vitte Scotust arra, hogy ugyanazon egy formán belül is valamiféle önálló körvonalazásban látta azokat a metafizikai mozzanatokat is, melyek elménk megállapítása szerint nem eshetnek teljesen egybe (entitates, quarum haec non est illa); amilyen pl. ebben az emberben az állatiság és eszeség, Istenben a hatalom és bölcseség, vagy irgalom és igazságosság. Ezeknek már az elme különböztető tevékenysége előtt a dologban körvonalozva kellett lenni (ante operationem mentis), jóllehet nem mint több külön dolog állnak egymás mellett (plures formalitates, non plures res seu formae). Ez Scotusnak hires distinctio formalis-a, melynek nem ő a szerzője, hanem igenis a kiaknázója. Az iránt is alig lehet kétség, hogy metafizikai alapja a középkori értelemben vett realizmusnak bizonyos túlzása, amenynyiben elvont általános fogalmaink tartalmának a kelleténél nagyobb fokú önálló valóságot tulajdonít. A ferences tanítás szerint tehát a valók még sokkal inkább mint Szent Tamásnál, számos metafizikai rétegből tevődnek össze. Ezeknek mindegyike bizonyos értelemben körülhatárolt létet SZENT BONAVENTURA és PÁDUAI SZENT ANTAL folytat, és a forma completiva egységteremtő uralma alól alkalomadtán ki is vonhatja magát, amint azt látni Petrus Olivi tanításán, aki az emberi lelket egyenest három formából állónak gondolta, melyek közül csak a tenyésző van közvetlen kapcsolatban a testtel. Ez a túlzás a viennei zsinatot is foglalkoztatta (cf. Denzinger Enchiridion, n. 480/1.). 3. Princípium individuationis. A sajátos ferences materia-forma-tan az egyediségnek Szent Tamásétól meglehetősen eltérő értelmezésére vezet. Ha az anyag az értékesebb létnek nem gáncsvetője és lefokozója, akkor nem is kell az ősanyagnak egy