Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

II. XI. Pius pápa Őszentségének apostoli körlevele Assisi Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulója alkalmából. Fordította: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M

XI. Pius pápa Oszentségének apostoli körlevele Assisi Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulója alkalmából. Fordította: DR. BURKA P. KELEMEN 0. F. M. XI. Pius pápa a Tisztelendő Testvéreknek üdvöt és apostoli áldást. iután e Szent Városban igen sokak lelke kellően kiengesztelődött és föllelkesült a tökéletesebb élet követésére a nagv jubileum alkalmával, — melynek további lehetőségét folyó év végéig az egész világra meghosszabbítottuk, — máris a legnagyobb, egyrészt keresett, másrészt remélt előnyök bőségét jelenti számunkra az az ünnepélyes megemlékezés Assisi Ferencről, melyre mindenütt készülnek hétszázadik évfordulóján annak, hogy e földi számkivetést az égi hazával boldogan elcserélte. Ezt a nem annyira zavaros korának, mint inkább minden idők keresztény társadalmának gondviselésszerűen adott embert, közvetlen elődünk az úgynevezett katholikus társadalmi tevékenység égi patronusává rendelte. Valóban illendő, hogy fiainknak, kik ezen a téren parancsaink szerint fáradnak Szent Ferenc számos családjával együtt, örvendezve felidézzük és magasztaljuk az ő erényeit és szellemét, hogy a szeráfi férfiúnak azt a képzeleti alakját, mely tetszik az újabb tévelyek követőinek és művelt, tekintélyes embereknek és asszonyoknak, elvessük és az összes keresztények kövessék és öltsék magukra az evangéliumi tanítás tisztasága és egyszerűsége szerint kialakult szentségnek egyazon formáját. Akarjuk, hogy oda célozzanak az esztendő során a szent szertartások, a nyilvános ünnepségek, a felolvasások és beszédek, hogy minő volt a szeráfi pátriarka a természet és kegyelem önmaga és embertársai legteljesebb tökéletességére csodálatosan felhasznált ajándékai következtében, mindenképen olyannak, nem másnak és attól nem elütőnek ünnepeltessék az igazi kegyelet jeleivel. Ha valaki csak felületesen is hasonlítja egymással össze az életszentségnek égi hazánkba jutott hőseit, kiknek egyikét a Szentlélek ilyen hivatásra, másikát más dologra szemelte ki a halandók között, — bár ez az összehasonlítás többnyire a lelkek fegyelmezetlen indulataiból származik, minden gyümölcs nélkül való és az Istenre magára, mint a szentség szerzőjére sérelmes valami, — mégis úgy tűnik föl, hogy egy sem volt, akiben az Úr Krisztus képe hasonlóbb lett volna és az evangéliumi életforma kifejezőbben kiviláglott volna, mint Ferencben. Azért, aki magát a nagy király hírnökének mondta, azt helyesen mondják második Krisztusnak, mert magát mintegy újraéledő Krisztust mutatta be kora és a jövő századok társadalmának. Innen van, hogy ő ma is él az emberek szemében és mindenha élni fog az utókorban is. Hogyne csodálná őt bárki, mikor azok, akik első kortársai közül életéről és törvényhozó atyjuk dolgairól