Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.
13. Teleki-kódexünk a Nyelvemléktár XII. kötetében jelent meg és 1525 31. években másolva maradt reánk. Négy kéz dolgozott a kéziraton, az utolsó megnevezi magát e szavakkal a kézirat utolsó lapján (382. 1.) Fr. Ferench Sepsy zentgoergy veztegette (végezte). Az első három másoló, Karácsonyi János véleménye szerint a harmadik rendhez tartozott. Mind a négyen régebbi magyar fordításnak már valamelyest módosított másolatáról dolgoztak, amint ezt a régiességnek meg-megcsillámló adatai igazolják. Az eredeti fordítás alig készült 1478. előtt. A fordító öreg ember lehetett és még a XV. század helyesírását használta. Tartalmából nevezetes a Szent Anna, valamint Ádám és Éva terjedelmes legendája, melyet egy magyarországi példa elbeszélése tesz előttünk értékesebbé. A ferences eredet igazolására szolgálhat a föntebb már említett név adata után 1) a Szent Bonaventura egyik művének: »De meditatione vitae Christi«-nek három fejezet-fordítása. Egész magyar kódex-irodalmunkban nem találunk parallel szövegeket, ehhez a mély-értelmű szövegezéshez. (Peltier kiadását használtuk.) Teleki 151 — 155. lap latin eredetije: De resurrectione Domini, LXXXV. fejezet, 616—617. lap. Teleki 155—172. lap latin eredetije: De ascensione Domini, XCVII. fejezet, . 623—627. lap. Teleki 172—174. lap latin eredetije: De missione Spiritus S., XCVIII. fejezet, . 627—628. lap. A második kéz írásában olvassuk: Krisztus jézusnak a nagy rettenetes ítéletre jövéséről szóló prédikációt, mely egész terjedelmében T. Pelbárt, tehát ismét ferencrendi szerző, műve nyomán halad (Serm. de Temp, pars hiem., III IV.). Ugyanez a tárgy megvan a Virginia-kódexben (114—120. I.), ismét ferences kódexben, de itt Discipulus feldolgozásának megfelelőleg. A harmadik kéz másolatában maradt reánk Szent Makárius élete, mely romantikus jellegénél fogva közkedveltségnek örvendett. A negyedik kéz másolatából egyben a ferences eredet bizonyságául ismerjük a három lándzsa példáját, melynek szövege a következő (325-328. 1.): »Annak okáért olvastatik Szent Ferenc atyánknak életiben, hogy mikoron Szent Ferenc atyánk volna ő szent regulájának confirmálásáért és azonképpen Szent Domonkos atyánk is, (Rómában) mikoron imádkoznék Szent Ferenc atyánk íme, csodalatos dolog ; léhát látá, hogy mi Urunk Jézus Krisztus az égben fennáll, tartván az ő kezében három csucsákat (lándzsákat) ez világnak elpusztítására és vesztésére. És azt mondja vala Urunk Jézus Krisztus : — ime, úgymond, mind ez széles világ teljes a három binekvel : tudnyamint kevélségvel, fösvénységvei és gonoz fajtalanságval. És az három okáért ez három csucsákkal, avagy lánsákkal el akarom ez világot veszteni. Ezt hallván kedéglen a szeplőtelen asszonyunk sziz Mária, igön nagy hamarságval-sietetvel az ő szent Fiának eleibe és térdre leesvén, mondá az ő szent Fiának : — Ó én szerető szent fiam, áldott Uram Jézus Krisztus, kérlek én mastan, hogy kenyerölj az emberi nemzeten, és hogy ne akarjad őtet mastan elveszteni, mert énnekem vadnak mastan két fiaim, tudnya mint Szent Ferenc és Szent Damokos. És én szerető fiam Jézus én ezeket elkildem ez széles világba, hogy ez három bineknek ellene prédikáljanak és hogy kigyomlák ez bineket az keresztének kezöl. És legottan megengesztelteték Urunk áldott Jézus Krisztus az ő szent Anyjának kérelmésére. íme azért, hogy asszonyunk sziz Mária megengeszteli ami Urunk Jézust, amikoron miriánk megharagozik.« ') Szentgyörgyi Ferenc 1533. előtt élt Székelyföldön, mert utána már Budán találkozunk nevével; 1537-ben Várpalotán, 1542-ben pedig Füleken volt gvárdiáni tisztségben (L. Karácsonyi J. i. m.).
