Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.

Ezek a Szent Bonaventura-féle fordítások igen kevés eltéréssel más és főleg ferences eredetű kéziratokban is megtalálhatók. így a prologus, az első és második fejezet a Weszprémi-kódexben, hasonlóan 3 egységben és azonos sorrendben ; az első, második, továbbá a hatodik fejezet a Debreczeni kéziratokban, de itt már nem folytatólagos egymásutánban. Kétségtelenül igen beszédes adatként igazolja ez a tény a ferences kódexeknek egymással való szorosabb kapcsolatát és másrészt azt a gondolatot, hogy minden rend a saját íróinak műveit kívánta elsősorban tanulmányozni. A Lobkowitz-kódexünk még két más szempontból foglal el díszesebb helyet kolostori irodalmunkban. Az egyik, mert benne a fáradhatatlan másoló megörökítette Szent Elek legendáját, amely keleti származásánál, megkapó és regényes feldolgozásánál és még inkább lebilincselő tartalmánál fogva kétségtelenül egyike a világirodalom legszebb szentelbeszéléseinek. Még más öt és nagyobbrészt ferences kéziratunkban olvashatjuk némileg eltérő változatban Szent Eleknek — a világ majdnem összes nyelveire lefordított — bájos legendáját. — Másik nagyon érdekes és a világ hagiographikus irodalmában is jelentős szempontja e kéziratnak a benne található Kempis: Imitatio-fordítása, még pedig Clairvauxi Szent Bernát neve alatt, amint külföldön is vannak kéziratok, melyek az Imitatio Christi

1) szerzőjéül a Doktor Mellifluus-t vallják. Ezzel a Lobkowitz-kódex az Imitatioszerzőségi kérdésébe, ebbe a bonyolult és 1604-ben megindult, sok heves szenvedéllyel vívott vitába (melynek még a francia parlament sem tudott 1652-ben véget vetni) beleszólt. A Lobkowitz-kódex végén találjuk az embernek három fő ellensége c. szövegciklust, mely eleven fogalmazásával, megkapó példáival megvan még a kis Bod-kéziratosunkban is, még pedig a Lobkowitz-éval teljesen egyező fordításban. 5. Lázár Zelma-kódexünk Szent Ferenc-rendi sesztra nővérek (beginák) számára készült és minden valószínűség szerint a XVI. század első két évtizedében másolták valószínűleg marosvásárhelyi Klarisszák. Az erdélyi ferences eredetű kéziratok egyike; ide tartozik még a Teleky és Székelyudvarhelyi. A Magyar Tudományos Akadémia tulajdona, Lázár Zelma úrnő ajándékozta az Akadémiának, nevét tőle kapta. Első bibliographiai leírása Szily Kálmán akkori akadémiai főtitkártól származik. Hat kéz másolatában maradt ránk. — A ferences eredet két jelentős érveléssel igazolható. Az egyik, ahol Szent Ferenc előfordul a szövegben, mindenütt atyánk megtisztelő kitételben olvasható, a másik, hogy benne két helyen ferences szentről olvasunk. Ezek egyike (85—88. 1.) Szent Klára asszony halálát és a vele kapcsolatos mennyei jelentést beszéli el ; tárgyi kapcsolatban az Érdy-kézirat (472—473. 1.) szövegével. A másik szakaszban (140 — 149. 1.) Szent Ferenc stigmatizálását olvassuk.'

2) Ez utóbbinak első (a kézirat 140.) lapjáról készült a következő oldalon olvasható szöveg. l) A Weszprémi- és Guary-kéziratunk viszont Gersen Jánosnak tulajdonítják az Imitatio írását. Lázárkódexünk ellenben, bár több fejezetet fordít, szerzőt nem említ. a) Forrásul két eléggé szorosan érintkező latin szövegre fogunk rámutatni. Az egyik Temesvári Pelbárt V. beszédének I. szakasza. A másik a Speculum Vitae S. Fr. (Venetiis, 1504., 232 a—b 1.). Távolabbi gondolatkapcsolatok vannak Mombritius-ban (i. m. I. kötet, 524. 1.), ugyancsak e tárgyra vonatkozó parallel szövegek a Virginia-kézirat 33. lapján olvashatók ; ennek eredetije Szent Bonaventura Ferenc életrajzában is megtalálható. (Peltier, XII-, 288. 1.)