Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.

> oluafitiuv- ipïTI K ^ 1ktbQ$ VHrtft/ la/? Mindkét szöveg — valamint az egész kézirat — latin eredetiből való régebbi fordítás újabb másolata. Az elsőnek vele teljesen azonos latin szövegét nem ismerjük, de egyes gondolata kapcsolódik Mombritius: Vitae Sanctorum (I. kötet, 296. 1.) Szent Klára életleírásával, valamint Laskai Osvát (Sermones de Sanctis LXXII.) szövegével. Még szorosabb azonban a gondolati érintkezés T. Pelbárt (Sermones de Sanctis, L.) Szent Kláráról írt beszédével (I. szakasz); csupán távolabbi a Legenda Aureának megfelelő szövegével. Forrástanilag érdekesebb a Lázár-kéziratnak az a helye, ahol Szent Ferenc sebhelyeinek történetét beszéli el. A Lázár kódex másolói közül csupán a 6. kéz mondja meg nevét (189. 1.). A FiúIstenhez intézett imádságában ezt olvassuk: »kírlek mindenható atya Istennek szent Fia, "" » V ^ „ i. j|v m én édes Uram jézus, hogy engemet te mél/pytyhíey* tyu W*» tatlan bíne

s szolgálóleányodat - Katerinát — méltólj megódoznod.« Az irodalmi vélemény szerint Katalinnak másik öt írótársa is Szent Ferenc rendjéhez tartozott. Filologiai argumentumokon kívül felhozhatjuk még a Lázár-kézirat tartalmi anyagának ferences kapcsolatait. A szöveg nagyobb része ugyanis olyan, amelynek parallel helyei vagy kizárólag, vagy nagyobb részben Szent Ferenc kolostori kéziratokban fordulnak elő, melyek tehát főleg a Ferenc-rendben örvendtek közhasználatnak. Míg tehát a föntebbiek alapján a Lázárkódexet ferences eredetűnek valljuk, addig másrészt tartalma a női lélek finomabb érzelem- és gondolatvilágát tükrözteti és ezt főleg a női szentek egymásutánjából, a Mária életére vonatkozó, szinte elmélyedő jellegű szakaszokból, továbbá a Kempis-gondolatok nemes egyszerűségű, önmegtagadást hirdető sorozatából és végül az imádságok — közöttük Szent Brigida asszonynak 15 jeles imádsága — meleg érzésvilágából következtetjük. Egyébként a betűk vonásai (ductusai) és egész Charaktere női kézre vallanak. Még pregnánsabban fejezi ki a női lélek gyengéd és egyben meleg érzésvilágát a kézirat utolsó (300. 1.) szakasza: „az szeplőtelen Sziz Máriának bucsúvételéről az ő Szent Fiától, mikor az ő Szent Fia mène föl Jeruzsálemben, hogy a húsvéti bárányt megennéje és az után szenvedne«. Szinte olvadozóan áhitatos a búcsúvétel megrajzolása, mert benne a női szív édesanyai szeretetének bájos mélységeivel találkozunk. Az Istenben elmerült és szeretetben az elragadtatásig lángoló apácaiélek a legtökéletesebben magáénak vallhatja az édes anyai érzést; a búcsúvétel pillanatát lélekben átélve, nemcsak ajkával, de szívének odaadó hűségével is olvasta-imádr^liloion W

Inn niuez rt 'i es ^VTn-ymh'/ AvAÍ^z wpweTt wxymt-b fbO&V Ol

h jrti(*&o>V*ifc jfkvi yv)i7í> ím*)*, eifite es lAhfl rt? wenuOZf&pntffe ^itA&Ajf&QA&l l< ydLm y wo hfyiffib ftmM LÁZÁR ZELMA-KÓDEX WO. LAPJA. (Eredeti felvétet, 1 i nagyság ) (M. Tud. Akadémia.)