Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

Mintha azt mondaná : semmi sem szakíthat el Krisztustól. Ebben választ kapnak azok, akik szerint, ha a testvérek ilyen vagy olyan úton nem szerzik meg a szükséges eszközöket, nem tudják magukat fenntartani egyes helyeken. A használati dolgok előteremtésének ez a kerülő útja a rendszabály szellemével ellenkezik, botrányra s a szerzet megcsúfolására vezet. Jobb tehát, ha nincsenek ott szerzetesek, ahol nem tudnak vagy nem akarnak szerzetesi módon élni. így ők sem vesznek el és másokat sem botránkoztatnak meg. Figyelmeztetően szól az Ur szava: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, kik énbennem hisznek, jobb volna annak, hogyha malomkövet kötnének nyakára és a tenger mélységeibe merítenék". (16) Mit érdemel akkor az, aki a nagyok közül és sokat botránkoztat meg. Ennek a megfontolása ragyogjon mint első drágakő az előljáró keblén, vagyis ez legyen legfőbb gondja. 6 A szerzetesi fegyelem megtartása másodsorban a magasfokú tökéletességet érintő erényekre vonatkozik, Szó van itt a párját ritkító béketűrésről, a csodálatra méltó alázatosságról, a bámulatot keltő szeretetről, a kemény józanságról, a kiáltó szegénységről, a mélységes áhítatról, s még más hasonló erényről. A lelki vezér a rábízott nyájat inkább buzdító szavakkal, intelmekkel és hatásos példaadással késztesse ezek gyakorlására, s inkább rásegítse, mintsem kényszerítse a vonakodókat. A nagyobb tökéletességre indító tanácsok csupán ajánlva, nem pedig parancsolva vannak, kivéve azokat az erényeket, amelyeket a fogadalomtételben külön is hangsúlyoznak,