Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

mintha közvetlenül az angyalok kara előtt Isten trónusánál végeznék. „Teljes ,szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét", (36) — kiált fel Sírák Fia. 5 A Szentlélek az Egyházban öt okból sugallta a zsolozsma elrendelését. Azt akarta először, hogy ezáltal utánozzuk az égi karokat, hiszen a szentek s az ég angyalai szüntelenül dicsérik az Istent. Róluk énekli a zsoltáros: „Mily boldogok, Uram, kik házadban lakhatnak, Téged örökkön örökké magasztalhatnak". (37) Az'Úr ígéretepedig ez: „És íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig." (38) Az Úr Krisztus oly kegyes, hogy mind szentségileg, mind lelkileg valóságosan velünk lakik, méltó tehát, hogy emberi mód szerint külsőleg is kifejezzük előtte tiszteletünket és dicséretünket. Kövessük az égi példát, s ha állandó szóbeli imával nem is zengedezhetünk, mint ama mennyei énekesek, legalább emberi gyöngeségünkhöz mérten zengjük vidáman egyre megújuló hálaszavunkat. Ha zsoltározunk, lássuk magunk előtt „azt a magasságbeli Jeruzsálemet, mely a mi anyánk". (39) 6 A zsolozsmaimádság másik célja az, hogy megemlékezzünk az Isten jótéteményeiről, és a nap meghatározott óráiban dicsőítéssel és imádással köszönetet mondjunk mindezért. Hálaszavunk hódoljon az Úr Krisztusnak a nap minden részében, mert éj idején született Szűz Máriától, a reggeli órákban állították a bíró elé, hogy betöltse szenvedését, hajnalpirkadáskor támadott fel halottaiból, a harmadik órában ostorozták meg és később ugyanebben az időben küldte el apostolainak a Szenlelket. Hat órakor feszítették keresztre, kilenckor