Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

VII. FEJEZET. AZ ELÖLJÁRÓ HATODIK SZÁRNYA : AZ ISTEN IRÁNT ÉGÖ BUZGALOM. 1 A hatodik és egyben az utolsó szárny a legszükségesebb, nélküle a többi sem lehet tökéletes. Az Istenhez való áhítatos ragaszkodás gyújtja fel bennünk a buzgóság igaz szeretetét. Ez önt lelkünkbe könyörületes gyöngédséget mások iránt, ez acélozza türelmünket, ez minden jópéldának alapja, s ez biztosítja a helyes belátást. „A Szentlélek kenete ez", s megmutatja az üdvösségre vezető eszközöket. Erről ír Szent János apostol : „Ti azonban rajta legyetek, hogy a kenet, melyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. És nincs szükségtek arra, hogy valaki titeket tanítson, hanem amint az ő kenete megtanít titeket mindenre." (1) 2 Az áhítat megvilágosítja az észt, hogy mindig a jobbat ismerje fel : „Az majd megtanít titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent." (2) Az igazi jó megkívánására serkent : „Kik engem esznek, még inkább éheznek, és akik engem isznak, még inkább szomjaznak. " (3) Erőt ad kötelességeink teljesítésére: „Mert az Isten az, ki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli a jóakarat szerint." (4) Elriaszt a bűntől : „A gonoszságot gyűlölöm és megvetem." (5) A Jelenések könyve azt mondja, hogy a próféta szájában még édes-