Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

ízű könyv megkeserítette a gyomrát. (6) — Tetteinket az erényre hangolja : „Bevitt engem a borosházba és elrendezte bennem a szeretetet." (7) Szavainkat és tetteinket összhangba hozza : „Pajzán enyelgök közé soha sem vegyültem, olyanokkal sem társalogtam, kik könynyelműen élik le életüket." (8) A hitből fakadó tudást megerősíti : „Mert a bölcseség fegyelme olyan, mint neve mondja : — azaz jóízű tudomány." (9) — A reményt bizalommá szélesíti : „Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt bizonyságot, hogy Isten fiai vagyunk." (10) Fölgyúllasztja az istenszeretet lángját : „Az Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott." (11) Kedvessé tesz Isten előtt: „Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni". (12) Bizalmat önt belénk kérelmeink meghallgatására: „Bizalmunk van Istenhez, és bármit kérünk, megkapjuk ,tőle." (13) Az imádságot tartalmassá teszi : „És találja égő áldozatodat kövérnek". (14) „Mutass be kövér áldozatot". (15) Gyöngéddé és nyájassá nevel: „A bölcseség lelke kellemetes, emberbarát és kegyes". (16) A szívet alázatosságra tanítja : „Kire tekintek tehát? Arra, aki alázatos",(17) — hiszen az olaj mindig a szesz fölölt ömlik szét a forró edényben. A nehézségekkel szemben acélos kitartásra kovácsol : „Az Űr az én világosságom és üdvösségem : kitől kellene félnem ?" 08) — „Ki szakít el minket Krisztus szeretetétől?"^) — Gyönyörűségessé teszi a jócselekedeteket: „Nincs keserűség a társaságában. Nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm". (20)