Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

Iítható. A fej munkája nem merül ki kizárólag egyéni tevékenységében, mert a test tagjainak irányítására is módot talál. Mindegyiknek hasznát keresi : helyettük hall, szagol, ízlel és beszél, ez az előljáró tiszte is alattvalóihoz viszonyítva. „Ők őrködnek, mint akik számot fognak adni lelketekért", (38).- mondja Sz. Pál. 14 Nagyon üdvös, ha nem foglalkozik fölösleges s az üdvösségre és lelkielőmenetelre szükségtelen dolgokkal. Helyesen cselekszik, ha a lehetőség szerint távoltartja magától, de testvéreitől is az efféléket. Az idő rövidsége s a „mindennap saját baja" (39) miatt még az okvetlenül fontos föladatokat is alig győzzük megoldani, há még ha fölösleges és számunkra idegen célkitűzésekbe ártjuk magunkat ? ! így elhanyagoljuk hasznosabb és célszerűbb ügyeink elintézését, hiszen a sok irányba terelődött figyelem gyönge lesz minden föladat pontos befejezéséhez. (40) — Az elöljárók és a szerzetesek, valahányszor módfelett belemélyednek a külső elfoglaltságokba : ha erősen törődnek az építkezésekkel, könyvekkel, pörösködésekkel és más olyan ügyekkel, melyeknek mellőzése ajánlatos volna számukra, mindig a magasztosabb szempontokat ejtik épp el s a mellett bemocskolják lelkiismeretüket. A folytonosan külsőségre irányuló kedvtelés elhomályosítja lelkünk ablakát a belsőt érintő lelki dolgok szemléletére s vágyunkalaposan lelohad a menynyeiek után. Az ártalmas vérnedvek a test sérült helyére szívódnak, hacsak óvatosan meg nem akadályozzák a kelevény és daganat keletkezését. Éppen így a különféle elfoglaltság is kioltja a lelkiséget, ha valaki annak teljesen átengedi magát. — Az elöljárónak tehát óva5 Elöljárók Aranykönyve